Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

bonásszigetre" menekültek, amit akkor „Cecei-szigef'-nek neveztek. Egyik tanú azt vallotta, hogy a rácoknak csak 4—5 kunyhójuk volt a szigeten. Akadt azonban olyan tanú is, aki szerint amikor a töröktől Fehérvárt visszafoglalták (1688), egy Cecei Miklós nevű rác vezette őt át a Sárréten, akinek apja is a szigeten lakott. Arról is vallottak, hogy Fehérvár visszavétele után Daróczi István tartotta birtokában, és az ő Simontornyán lakó Galambos Jakab nevű ispánjának kellett a cecei-szi­getben való kaszálásért boglyapénzt fizetni. 34 Az 1696-ban kelt kamarai összeírás azonban Cecét lakatlan pusztá­nak találta, nem is tudott a szerbekről, de eszerint is a paksi Daróczi István birtokolta, bár nem tudják mi címen. Eszerint Cecének 120 hold szántó területe van. A török földesúr a cecei földet nem adta ki jobbá­gyoknak, hanem sajátjaként (majorsági birtok) gazdálkodott rajta. 35 Ez megmagyarázná a falu elnéptelenedését. Mindenesetre ha közben voltak is ott szerbek, 1696 előtt elhagyták. 1701-ben a pusztát Meszleny (vagy Meszlényi) János Fejér megyei alispán vallotta magáénak azon a címen, hogy felesége — Festetics Pál leánya Mária — anyai ágon a Syke nemzetségbeli Toldi családból szár­mazik. Állítólag Meszleny már 1698-ban megegyezett a Bakó leszármazó Mátéffy Mihállyal 36 , de 1701-ben a Cecénél a Sárvízen felállított kompra a vámszedési jogot egyedül Meszlényi kérte és kapta a királytól. 37 A helység pusztán maradt, mert 1720-ban újonnan betelepítettnek mondták, és ezért akkor 3 évi adómentességet kapott. 38 III. 1702-ben az említett Meszlényi János és felesége Festetics Mária, valamint Mátéffy Mihály és neje Major Katalin közösen kaptak a puszta falura adománylevelet. 39 1719-ben közösen kötöttek a pusztára telepítési szerződést, Meszlényi János, Mátéffy János (a birtokszerző Mátéffy Mihály fia), és Pécsi Ézsaiás, Bodor Mihály szabadossal. Nem tudjuk, hogy került az aláírók közé Pécsi, bár később jelentékeny tagja lett a cecei nemesi közbirto­kosságnak, de ő csak Mátéffy Mihály Ilona leányától származó unokájá­nak Kársai Zsuzsannának férje volt. 40 Minthogy a szerződés csak a ké­sőbbi perekben készült másolatban maradt ránk, lehet, hogy neve utó­lag került a szerződésre. A szerződés csak a cecei pusztára szólt — Me­nyöd és Hard pusztát — már ekkor majorsági gazdálkodásban íreméivé — az urak maguknak tartották fenn. A szerződésben biztosítják a tele­pülők szabad vallásgyakorlatát. Ez nyilván a református telepeseknek szóló megnyugtatás, hisz a földesurak közül is Mátéffy református volt, hasonlóképpen Pécsi Ézsaiás is, erre mutat az utóneve is. Ennek követ­keztében a telepesek többsége is református lett. Biztosították a szerződésben a telepesek szabad költözési jogát, a kocsmát és mészárszéket egész évre a községnek engedték. Már ekkor számítottak szegény nemes telepesekre is, mert kikötötték, hogy a pa­raszti telekre (fundus rusticanus) települő nemesek a konskripcióba be­kerüljenek, azaz az országos hadi adó alá kerüljenek. Az új telepesek szolgáltatásait, mint másutt is ebben az időben, alacsonyra szabták. Há-

Next

/
Thumbnails
Contents