Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

Sárváry ügyvéd a baracskai ágiliseket próbálta megszervezni, gyűjtött is minden ház után 1 Ft-ot, de ezt Kazay István közbirtokos feljelentésére gróf Brunswick József betiltotta, sőt felhatalmazta a megyét Sárváry letartóztatására, ha az továbbra is Baracskára járna.

10

" 1846-ban Baracskán baracskai közbirtokosokból álló öt tagú választott bíróság is tárgyalta a közbirtokosoknak valami vagyoni perét, de a perről csak azt tudjuk, hogy a felperesek ügyvédje Mátyássy István volt, és a bíróság a tárgyalást elnapolta.

101 A pusztán egyre több volt a birtokos, de szerény vagyoni állapotú nemes, akik oly kicsiny földdarabon gazdálkodtak, hogy életmódjuk alig különbözött a zsellérekétől. Ennek természetes következménye volt, hogy több szegény nemes leány zsellérhez ment férjhez. E nemes nők nem nemes férjei és leszármazói az ágilisok. Nem tudjuk, milyen számban voltak Baracskán, de két ízben kollektíven is felléptek. 1805-ben kérték a vármegyei hatóságot, hogy a katonaság számára való ingyen fuvarozás alól mentse fel őket, mint a taksás nemeseket. Kérelmüket a megyei közgyűlés elutasította.

10

'

2 1813-ban már a Helytartótanácsnál tettek panaszt, hogy noha a nemesekkel azonos módon viselték a nemesi felkelés (insurrectio) terheit, mégis adófizetésre, katonai szállításra (előfogat adására), sőt közmunkára, a Sárrét csatorna készítésére kényszerítik őket. A Helytartótanács rendeletére a vármegye vizsgálóbizottságot küldött ki, és az Baracskán Kazay, Torkos és Pázmándy táblabírák, valamint Roboz Gábor megyei esküdt — valamennyien baracskai közbirtokosok 1

— jelenlétében tisztázta a panasz alapjait. Természetesen a közbirtokosok által szolgáltatott adatok alapján a panaszt alaptalannak minősítették."

0 A baracskai zsellérek és cselédek helyzetéről alig van adatunk. Mindössze két elbocsájtott juhász tett panaszt a vármegyénél, visszatartott konvenciója iránt.

10

'

1 Egy 1826. évi tűzvész vizsgálata azt állapította meg, hogy Sándor Kata lemenőinek falurészén tulajdonképpen nincs is bejárat, a házak oly sűrűn vannak, hogy kocsival alig lehet köztük elmenni, az istállók és egyéb melléképületek a szomszéd épületekhez vannak ragasztva, a házak rozzantak, alacsonyak, kéményeik fonottak és besározatlanok.

10ü Ez persze nemcsak a közbirtokos szegénység, de zselléreik lakóhelyét is jellemzi. A zsellérek azonban panaszaikkal nem alkalmatlankodtak a felsőbb hatóságoknál, így írott nyomuk nincs. Ezeket sikerült a közbirtokosságon belül elintézni, nyilván a zsellérek terhére. Egyetlen adat, hogy baracskai nem nemes idegen bíróság előtt megfordult, a székesfehérvári vásárbíró 1782. évi ítélete, mellyel Farkas Ábrahám baracskai lakost egy vásározó sátor feltörésének gyanúja miatt 6 botütésre ítélte.

100 A pusztán lakó zsidó családokról 1762-ből van adat.

,or

'

a II. József összeírása 21 izraelitát talált itt, akiknek száma 1830-ra 41-re nőtt. Bevándorlásuk 1830 után fokozódott, 1848-ban már 38 családban 146 félévesnél idősebb izraelitát írtak itt össze. A családfők közül csak 14 született Baracskán, öten még Morvaországban. Ha nem is találtak itt különösen jó kereseti lehetőséget, a közbirtokosság nem akadályozta megélhetésüket. Közülük 23 valamilyen formában kereskedő volt, de közülük került ki a pálinkafőző, kocsmáros, mészáros, bába, rongyszedő. Hárman iparra adták magukat (varga, szabó, üveges), de volt köztük diplomás orvos is. A hitközséggé szervezkedésnek első nyoma, hogy egyikük hivatásos éneklő volt.

107