Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

jött helyette 10 család. 1818 és 1828 között eltűnt 2, jött helyette 8, 1828 és 1843 között eltűnt 9, jött helyette 28 család.

75 Nincs okunk feltételezni, hogy a nem nemesek be- és kivándorlása nem lett volna ugyanilyen méretű, az viszont feltételezhető, hogy ha nőtt a „birtokosok" száma, csökkent a cselédeké és napszámosoké, mert a nemesi „birtokok" szétaprózódásával egyre többen kerültek gyakorlatilag paraszti sorba, akik gazdaságukat saját házuk népével is el tudták látni, nem volt szükségük, sem lehetőségük arra, hogy cselédet tartsanak, napszámost, dolgoztassanak. Az 1838. évi már ismertetett foglalkozásmegosztáshoz megemlítjük az 1828-as összeírás adatait is. Eszerint a 258 nem nemes családfő közül telkes jobbágy nem volt, viszont volt 54 saját házában lakó zsellér, 142 hazátlan zsellér (javarészt cseléd), 24 kézműves és 3 kereskedő.

7

*' A vagyoni és jogállás szerinti megoszlás képe tehát nem változott, önálló jobbágyi parasztgazdaság nem volt, a nem nemesek cselédként vagy napszámosként dolgoztak a vagyonosabb közbirtokosok majorsági birtokain. Ezért is maradt meg a most már nagyon népes helység pusztának, külön községi szervezetre lehetőség sem igen volt, hisz a nem nemesek közt nem volt vagyonosabb, tehát tekintélyesebb személy, akikből elöljáróságot alakíthattak volna, a gyér számú közigazgatási teendőt ellátta a nemesek közbirtokossági szervezete, amiről még szó lesz. VI. A Szüts és Gellért család 1703-ban lett a puszta tulajdonosa, 1720 táján kezdték azt betelepíteni, még csak a rideg állattenyésztéshez szükséges kis számú személyzettel, 1728 táján költöztek ők maguk is oda, a Sándor és Dienes leszármazók talán az 1735. évi egyezség alapján jutottak itt birtokrészhez. 1754-ben már 17 birtokos nemes családot tartottak itt számon, nevezetesen 2 Gellért, 6 Szüts, 2—2 Sándor és Töltéssy családot, új nevekként 2 Szőke családot, Csiba Ferencet, Horváth Pált és Mátyássy Pétert. E birtokos nemeseken kívül van 4 ármálista, azaz birtoktalan szegény nemes család, akik nyilván bérelt földön gazdálkodtak, a Csipke (később többször Csepké-nek írják), a Nagy és 2 Takács család.

7

' Mindhárom ármálista család később a birtokos nemesek sorában szerepel, mint birtokperek résztvevője, vagy (Nagy), mint megyei főjegyző, aki csak birtokos nemes lehetett. Teljes felsorolásunk a birtokos nemesekről nincs, a későbbi nemesi összeírások nem különböztetik meg a birtokosokat a szegény ármálistáktól. Úgy látszik, vagy benősültek birtokos nemesi családokba, amit néhány helyen nyomon tudunk követni, vagy vásároltak valami birtokrészt, hisz csak 1830 és 1842 között a fehérvári káptalan előtt 12 adásvételi szerződést kötöttek baracskai birtokrészekről. A vevők egy része régi birtokos család (Szüts, Sándor, Szőke) tagja, aki ezzel növeli birtokát, másrésze azonban új, a régi összeírásokban nem szereplő család (Bakos, Bucsi, Halász, Szekér, Szalay, Tóth.).

78 Űgy látszik, az egykori árendás ármálisták felemelkedtek a birtokos nemességbe. Igaz, 1843-ban nemesként írják össze Csepke János takácslegényt és Pap János lakatost is, akik nyilvánvalóan egészen szegények, de mind a Csepke, mind a Pap családnak több tagja is van, és e családok más alkalommal a birtokos nemesek között szerepelnek. Fejér megye 1846-ban összeírta a jobbágy-