Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Takáts Endre – Várnai Tamás: Balatonbozsok

mint leányegyház, katolikus lakóinak száma ekkor 224.

371 Az 1858-as kataszteri felmérés birtokívei alapján a templom 37 négyszögöl területen állt (1. sz. parcellán), a hozzá csatlakozó 2. sz. parcellán belterület és temető 1 hold 1019 nszögöl kiterjedésű volt. A zsidótemető Szűts István résztulajdonos Kétcsapásközi, 308 nszögöles telkén állott.

372 1884-ben a népesség vallási megoszlása a következő volt: Róm. kat. 270, helvét hitv. 153, Mózes hitvallású 48.

373 A róm. kat. lelkészség 1950ben elszakadt Enyingtől, — régebben Lepsényhez tartozott. Az egyházközség alapítását igen nagy nehézségek között Kertész Antal plébános végezte. Másfél éves működése után Dr. Mihály fi Tibor váltotta fel, aki kifesttette a templom belsejét és bevezettette a villanyt. A harmadik lelkész Tersztenyák László, épületet szerzett kölcsönből a plébániának. A negyedik lelkész Mádi Gusztáv rendezte az adósságot és némi templomi berendezést is vásárolt.

374 Az 1944. december 3—1945. március 30-ig terjedő négy hónap, a „Balatoni csata" időszaka a II. világháború viszonylatában is jelentős. Ennek során lezajlott támadások, ellencsapások, legkülönbözőbb irányokban hullámzó harcok Balatonbozsok és Enying térségében is többször végigvonultak. 1944. december 6-án a délutáni órákban a Székesfehérvár—Csajág közti útvonalon beérkezett német 73. párcélos tüzérezred I. önjáró-, majd II. és III. gépvontatású tüzérosztálya . . . Balatonbozsok és Balatonfőkajár körzetében foglalt el tüzelőállást s onnan támogatta tűzcsapásaival az Enying déli szélén védekező német és magyar csapatokat. — Du. 16 órakor a szovjetek támadást indítottak, s az esti órákig elhúzódó harcok után a németeket Enying kiürítésére kényszerítették. A hátráló német harccsoportok Lepsény déli szélére, a tüzérség Balatonfőkajár és Csajág körzetébe vonult vissza. December 7-én a kora reggeli órákban a szovjet 20. gárda lövészhadtest 80. és 7. gárda lövészhadosztályai is folytatták előnyomulásukat az Enying északkeleti széle Balatonvilágos vonalról. A déli órákig duló harcok után a német „Huppert" harccsoport visszavonult Alsótekeresröl és Balatonbozsokról, majd feladta Lepsényt. A délutáni órákban az I. páncélos hadosztály centrumában harcoló „Ritz" harccsoportot ellenlökés végrehajtására utasították. — A német harccsoport kb. 4 km-t nyomult előre és visszafoglalta Balatonbozsokot. 1945. január 18-án — déli 13 órára a német 3. páncélos hadosztály Lepsény körzetében áttörte a szovjet megerősített körlet védelmét. A német csapatok Lepsény körzetéből, 2 irányba bontakozva szét, folytatták előnyomulásukat. Du. 14 óra után a német 3. páncélos hadosztály baloldali támadó éke előtt haladó 3. páncélos felderítő osztály gépesített páncélos osztagai áttörtek a Balatonbozsok és Enying közti völgyben telepített szovjet aknazárakon, majd benyomultak Enying községbe. Estére a Devecseren összpontosított 153 fővezérségközvetlen sorozatvetőosztályt (18 db 15 cm-es sorozatvetővel) Balatonbozsokra irányították. Egyik ütegét Siófok, másik 2 ütegét Dég irányában vették harcba. 1945. február 7-én este a Kálóz-Csősz körzetében kialakult szovjet áttörés miatt a német III. páncélos hadtest vezetési törzse elrendelte, hogy a