Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Bodmér

Az I. világháború nagy áldozatokat kívánt a falutól, összesen 43 itteni férfinek kellett hadiszolgálatra bevonulnia, közülük 12-en soha nem tértek vissza, 3-an hadifogságot szenvedtek, ezek utóbb mind hazatértek. Hárman lettek rokkantak, egyikük 100%-os rokkantságot szenvedett. Az anyagi csapás kisebb volt. 5 lovat, majd 5 teljes fogatot vittek el hadi munkára. Utóbb 3 vágóállatot rekviráltak. Ezért kártérítést fizettek (lovanként 350, fogatonként 900 koronát), de ez a munkából hiányzó állatokat nem pótalta. Megmunkálatlan föld azért nem maradt, de a nagy férfi munkaerőhiány következtében a földművelés hanyagabb, a termés kisebb lett. Egy bodméri katona nagy ezüst, egy kis ezüst, 6 pedig bronz vitézségi érmet kapott. A hősi halottak emlékét utóbb a templom falán megörökítették.

143 A faluba két orosz hadifogoly is került. Egyikük megházasodott és itt maradt. Természetes, hogy 1918. őszén az őszirózsás forradalom után a hazatérő katonák irányították a község életét, és belőlük alakult meg 1919 április 3-án az ideiglenes községi munkástanács is. Tagjai: Kiss Ferenc, Rattesid Sándor, Kossá Károly, Ágoston Ferenc, ifj. Páksz József, Gubodi Sánáor, Tóth József, Tóth János, Rattesiá Lajos. Boné Pál. Direktóriumi tag lett Kiss Ferenc, Rattesid Sándor, Kossá Károly?'

1 Felerészben régi nemesi családok tagjaiból, de a nem nemesek közül is valamennyinek családtagja már szerepelt régebbi elöljáróként vagy más tisztségviselőként. Az április 10-én szabályszerű választás alapján megalakult végleges munkástanács (Kossá Károly, Kiss, Ferenc, Csónaky István, Guboái Sándor, Rattin János, Rattesid Sándor, Kenyeres István, Horváth Dávid, Halász József), és direktórium (Kossá Károly, Kiss Ferenc, Kenyeres István) tagjai közül is csak Csónaky, Kenyeres és Halász nevével nem találkoztunk a régi elöljáróság névsorában.

1

''

5 A lakosság a jórészt ismert régi emberekből álló munkástanács intézkedéseinek eleget tett, a Tanácsköztársaság rendelkezéseit végrehajtotta. A forgalmas utaktól, jelentős eseményektől távol álló kis községben ez problémát nem okozott. Az ellenforradalom egyik első intézkedése, a gabonarekvirálás mélyebb nyomot hagyott a falu gazdasági életében. 1920 márciusáig 5 tonna gabonát kellett a kis községnek beszolgáltatnia, mikor a nála jóval nagybb Bodajk csak 3, de még Vértesboglár is csak 21 tonnát adott.

146 Hogy a község ebbe nem nyugodott könnyen bele, azt mutatja, hogy 1920 május 30-án a székesfehérvári vadász félzászlóaljat Bicskéről Vértesboglárra és Bodmérre helyezték át, vagyis a községbe jelentékeny katonaságot szállásoltak el.

147 Igaz, ezt az alakulatot már június 20-án visszavezényelték Bicskére,

m nyilván mert ez idő is elég volt a kívánt erkölcsi nyomás gyakorlására. Természetesen ez alatt a nyomás alatt állt a község akkor is, amikor az ellenforradalom képviselőjelöltjét ellentmondás nélkül megválasztotta. Az ellenforradalom intézményeivel szembeni óvatos tartózkodás később is megfigyelhető. 1925-ben a II. sz. csendőr kerületi parancsnokság jelentette is, hogy a leventemozgalom eredménye Bodméron, Száron, Alcsuton, Felcsuton alig megfelelő. A jelentés csak Vértesboglárról emeli ki, hogy több leventét karhatalommal kellett az oktatáshoz elővezetni,

149 de ez nyilván azért történt így, mert ott kéznél voltak a csendőrök. Az elllenállást azonban megtörték, 1932-ben már részt vettek a leventefoglalkozásokon.