Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Bodmér

6, IV. o. 11, V. o. 6, VI. o. 3). Az iskola; működését jellemzi, hogy már 1869-ben az összlakosság 53%-a tudott írni-olvasni, és csak 45% volt analfabéta.

1241 Az egyházközség fő jövedelme 1932-ben a földhaszonbér volt (941 P.), egyházi adóból bevett 367 P-t, míg a perselypénz, rendkívüli adakozás stb. összesen 322 pengőre ment. Ebből a lelkész, kántor, harangozó fizetésére költöttek 385 P-t, a templom és a paplak épületfenntartására 393 Pt, adóra, illetékre 385 P-t, egyébre 94 P-t.

127 Egyéb kulturális élet alig akadt, a tanító sem szervezett ilyent. Néha volt az iskolában iskolán kívüli népművelési előadás. 1926-ban összesen 14 újság járt a faluba (1—1 Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap, Nemzeti Újság, Magyarság), 1932-ben 21 (ebből 15 Friss Üjság). Ekkor 6 detektoros és 2 lámpás rádióvevőjük volt.

128 A helységet a feudális kor végéig pusztaként tartották számon, formális községi szervezet nélkül. Csak 1853-ban, a Bach korban szervezték községgé.

121

' 1871-ben az új községi törvény alapján lélekszámára és határának csekélységére tekintettel kisközséggé szervezkedett, mely a váli járásban lévő szári közjegyzőséghez tartozott, és így maradt 1949-ig.

130 Az előírt minimális létszámú képviselőtestület 5 virilis és 5 választott tagból állt. A virilisták között volt mindig a pápai ref. főiskola, melyet a helybeli lelkész képviselt, maga a ref. egyházközség, és 3 legvagyonosabb helybeli birtokos, Fülöp Lajos, Fülöp József, Boné Lajos. Mindhárom régi nemes közbirtokos. Vagyonát csak az egyik Fülöp őrizte meg, és szállott utóbb leányági leszármazóira a Márkus családra. A választott 5 tagból 4 szintén régi nemes (Kiss, Eőrsi-Nagy, Ferenc és Dénes), egy pedig már 1794-ben közbirtokos, bár a nemesi elismerést nem szerezte meg (Szabó Ferenc). Czanik Gyula, az ambiciózus tanító csak a póttagok közé került be. A képviselőtestület négy tisztviselőt (bíró, törvénybíró, pénztárnok, közgyám), és 4 esküdt elöljárót választott. A tisztségek cserélődtek a régi törzsökös családokon belül, közülük leggyakrabban Gubodi már 1794-ben közbirtokos, de nem nemes volt a bíró, mindig volt az elöljáróságban 1—2 Eörsi-Nagy, Kiss, Balogh, Mohácsi, Török, Szőllősy a nemesek közül, de nagy tekintélyre tett szert a Kossá család is, melyből került ki 1864-től az egyházközség kurátora is. Később mások is kerültek be az elöljáróságba, így Ágoston Sánáor, és 1893-tól kezdve Czanik Gyula tanító is, de a későbbi tanítók megint nem. 1920 után többször volt előljárósági tag Paksz József. Ugyancsak rendszeresen előljárósági tag vagy tisztségviselő az 1920-as évek végétől a régebbről ismert Ratin János, majd Ratin István is. Néhány évig egyik családbeli volt a bíró, másik családbeli a törvénybíró vagy közgyám, majd ezek egyike lépett elő bíróvá, és a volt bíró családtagjának egy új tagja lett esküdt stb.

131 A képviselőtestület megalkotta azokat a szabályrendeleteket, amelyeket tőle a megyei hatóság vagy a főszolgabíró megkövetelt, 1886-ban a tűzrendészetről, 1892-ben a község szervezéséről, 1893-ban újabbat a tűzrendészetről, 1897-ben a kártékony állatok és gyomok irtásáról, 1898-ban a legeltetésről, 1902-ben a marhalevél kezeléséről és annak díjazásáról, 1923-ban a fogyasztási adókról.

132 Az 1886-os tűzrendészeti szabályrendelet csak annyit rendel el, hogy az asztagokat, kazlakat legalább 5 méternyire az épületektől kell emelni. A többiek gondosan kidolgozott, precíz szabályok, de általánosságok, látszik, hogy az alispáni hivatalban készülték, a községi képviselőtestület csak elfgadta. Az 1923. évi fogyasztási adó keze-