Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Bodmér

1910-ben lélekszáma 295 fő, ebből református 224 1920-ban lélekszáma 302 fő, ebből református 205 1930-ban lélekszáma 296 fő 1941-ben lélekszáma ~ 303 fő 1949-ben lélekszáma 299 fő 1960-ban lélekszáma 296 fő 1970-ben lélekszáma 287 fő

105 Tehát a lakosság 1857-től fogva folyamatosan fogyott 1910-ig, 1910től 1941-ig tulajdonképpen stagnált, kis ingadozásokkal, azóta ismét fogy. Jelentékeny az apadás csak 1870 és 1880 között, amikor 17%-os, de az egész apadás 1857 és 1910 között elérte a 24%-ot. Talán az 1870 utáni hirtelen apadás oka az 1875. évi himlő és difteritisz (torokgyík) járvány, amely miatt az iskolát is be kellett csukni.

100 Az 1941 utáni apadás aránylag csekély, összesen 5,3%, az utolsó évtizedben csak 2%. Az apadás nyilvánvaló oka a természetes szaporodás csekély volta, és a rossz közegészségügyi viszonyok. 1910 és 1914 között 23 születés és 24 haláleset történt. A világháborúban is elestek 12-en, a lélekszám ebben az évtizedben mégis 7-tel gyarapodott. Viszont 1921 és 1925 között összesen 38 volt a születés, és csupán 22 a halálozás, ebben az évtizedben a lakosság mégis 6 fővel csökkent. Nyilván némi elvándorlás történt. Egyébként úgy látszik, a be- és kivándorlás nem befolyásolta lényegesen a lélekszám alakulását. A házak száma ingadozást mutat. 1850-ben már 75 ház volt, ugyanennyi maradt 1870-ben is. 1900-ban csak 66 házat tüntettek fel, 1930-ban megint 74-et (ebből 36 pala vagy cseréptetős, 38 zsupfedeles), csak 1970-re emelkedik a házak száma 82-re,

10/ tehát a valamivel csökkent lakosság több házban oszlik meg, ami az életszínvonal emelkedésére mutat. 1869-ben a 74 ház közül mindössze 8 épült kőből, 10 vegyes anyagból, 58 pedig sárból illetve vert falból.

108 Később ez az arány javult, de mindenesetre jellemzi a falu túlnyomó részének szegénységét, és a fából építkezés teljes hiányát. 1863-ban illetve 1869-ben a falu határát 1200 négyzetöles, magyar holdakban 1349, illetve 1618 holdnak tüntették fel, ami kataszteri holdban 1011 holdnak felelt meg. Nem tudjuk, növekedett-e valamennyivel a község határa, vagy ekkor rosszul becsülték fel, de később, a századforduló után a határt 1247 kat. holdasnak tüntették fel. 1863-ban a határból 1004 magyar holdat tüntettek fel szántóként, ideértve a kukorica- és krumpliföldeket is, és mindössze 335 magyar hold volt az ugar és rét. Legelőt külön ekkor sem tüntettek fel.

109 A legelőt 1869-re már feltörték, akkor a 1616 magyar hold határból 1254 hold volt a szántó, 95 hold a rét, 98 hold a kert (ez nagyjából megfelel az 1863. évi burgonyaföldnek), 87 hold volt a szőlő, amit 1863-ban nem tüntettek fel, csupán annyit, hogy 800 akó bor termett, és mindössze 10 hold volt a legelő.

110 Tehát a legelőt már ekkorra feltörték, egyoldalú szántóföldi gazdálkodásra rendezkedtek be, de még elég jelentékeny volt a kert és a szőlő. A szőlőben az 1890-es évekbeli filloxera okozta kárt nem tudták helyrehozni, de a kert is csökkent, csak a szántóföld növekedett. 1909-ben az 1247 kat. holdas határból 1125 kh volt a szántó, 24 kh. a rét, 18 kh. a kert, 19 kh. a szőlő, mindössze 9 kh. a lgeelő és 8 kh. az erdő.

111 Tehát a falu teljesen egyoldalúan a gabona-