Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Bodmér

nyilván Pettenden birtokos család kezére Bodmér, de tulajdonosként rendelkezett vele. A falu határának nyugati részét, a temetőhegy gerincét ma is Pusztatemplomi dűlőnek nevezik,

21 Erről a puszta templomról, illetve annak romjairól 1767-ben is említést tettek,

22 és még 1795-ben is meg voltak itt a romok, melyeket akkor lebontottak és köveiből malmot építettek.

23 Magát a dűlőt ugyan akkor „Keresztes berek"-nek nevezték,

2

'

1 csak a múlt században használták a „pusztatemplomi" nevet. Ez a templom kétségtelenül még a középkorban épült, hisz a falu a török háborúk idején elpusztult és lakatlan maradt a háborúk végéig. Tehát a falunak legalább a középkor végén temploma volt, ami jelentékenységre mutat. Pettendi Ilona örököse, Kettyei Finta Albert 1629-ben eladta Bodmér, Pettend, Fertőfenék és Kápolnásnyék lakatlan pusztákat Balassa Jánosnak, Miklósnak és Mihálynak? Ennek ellenére Finta Albert és a három Balassa közösen kértek új adományt Eszterházy Miklós nádortól, amit meg is kaptak, és annak alapján birtokba is iktatta őket 1630-ban a győri káptalan, persze a török veszedelem miatt nem a helyszínen, hanem a komáromi várban.

20 Hogy a török hódoltságban fekvő lakatlan pusztára vonatkozó jog a beiktatás ellenére is mennyire bizonytalan volt, azt mutatja, hogy már néhány évvel később, 1636-ban az Eszterházyak jószágösszeírásában Boámért saját gesztesi uradalmukhoz tartozónak állították, azzal az indoklással, hogy korábban, amikor Gesztes a Török családé volt, az is az uradalomhoz tartozóként birtokolta Boámért,

27 amely állításnak valóságára semmiféle adat nincs. Bár ekként ketten is igényt tartottak rá, a király 1667-ben a pusztát Szabó Kovács Jánosnok, ifj. Nagy Kaszap Jánosnak és Jacobi Dezsőnek adományozta. Őket is beiktatta, ezúttal a veszprémi káptalan, persze szintén nem Boáméren, hanem Veszprémben.

28 Ez utóbbi adományt ugyan í. Lipót már 5 év múlva, Komárom megyéhez intézett utasításában, mint csalárd módon kieszközöltet hatálytalannak nyilvánította, és a megyétől Balassa Péternek és Ferencnek a birtokban való megerősítését kívánta. Utasítását azzal is indokolta, hogy Balassáék az 1630. évi beiktatás óta háborítatlanul birtokolták Bodméri és a többi Pettendi örökség pusztát, és azok jövedelmét is húzták.

29 Persze ez hajánál fogva előráncigált indok volt. A török hódoltsági területen fekvő lakatlan pusztát nem lehetett birtokolni, annak alig volt jövedelme. De Balassáék a királyi megerősítés ellenére nem is kerültek birtokba. 1703 szeptemberében Moláy Pál és Katalin, nyilvánvalóan az 1667. évi egyik adományos leszármazói zálogba adták Meszlényi Jánosné Festetics Máriának boáméri, gárdonyi, velencei, kápolnásnyéki, pettendi, igari és dádi birtokrészüket, tehát nemcsak az egykori Pettendi vagyonból való részüket, azonkívül még 3 — nyilván szintén puszta — faluból őket illető részeket.

30 Arról ugyan nincs tudomásunk, hogy a zálogbaadott részek Festetics Máriáa kezén maradtak volna, de a Balassa családról Bodméren több említés nem történt, viszont 1767-ben végzett tanúvallatás szerint a bodméri Menjek alja, Keresztes Berki, Csipkés Kut nevű területek a Kaszap, Toldy, Szabó Kovács és Dezső családok — az 1667. évi adományosok — tulajdonában voltak.

31 Az 1754. évi első bodméri nemesi összeírás ugyan e családok egyikét sem jegyzi fel,

23 de ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy ha Boáméren birtokrészük volt is, ők maguk nem laktak a faluban. 1782-ből is van adat Kaszap Katalin és neje bodméri birtok-