Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

szolga 32, szolgáló 4, kézműves 82, s 1 kereskedő; a lakosok 481 házban laknak, a jobbágyság mellett van tekintélyes számú nemes, akik közül többen már régebbi idők óta jobbágytelken ott gazdálkodtak: a Szenté családnak 20, az Elek családnak 8, a Vida családnak 13 férfi tagja van; itt van számba véve Batthyány Antal József gróf is fiaival, Kázmérral és Gusztávval; s itt található újabban a Márkus család 3, a Balogh 4, a Bellovich 4 és Szerteczky János is 1 férfival, a lakosságnak van 4688 p. m. szántóföldje, 1000 p. m. nagyságú szőleje (a szőlőtulajdonosok közül 37 extraneus (nem bicskei)™ 1813-tól Batthyány Tivadar halála után fia Antal József gróf (1762— 1828) fiaival együtt örökli Bicskét, aki állandóan külföldön tartózkodik. A család alig tud magyarul. Fia, Batthyány Kázmér (szül. 1807-ben Párizsban) jobban tud franciául, angolul, olaszul, mint németül, s magyarul csak későn, a reformnemzedékkel való megismerkedés során tanul meg, hogy azután szívvel-lélekkel magyar legyen. — A Batthyány család külföldön való tartózkodása sok pénzt emészt fel, s az egész birtok az uradalmi tisztekre van ráhagyva. 1828-ban Batthyány Antal József egy nyugtalan Bicskét hagy maga után fiára: Kázmérra, a jobbágyföldből, s állattenyésztésből élő lakosság száma nő, s megélhetési lehetőségeiket az uradalom mind szűkebbre szorítja. — Már 1817-ben amiatt panaszkodnak a jobbágyok, hogy az ún. Gábor és Pótzaljai réteket, (amelyekért 1786-ban is harcoltak, hogy az uradalom ne idegeneknek adja oda részért, s akkor megkapták feliben a tóban levő nádnak is a fele részével), most a Gábor rétet az uradalom teljesen elvette, a Pótzaljai rétet és a tó nádját pedig harmadában akarja oda adni. — 1817. Szt. Mihály havának 9. napján tartott úriszék nyughatatlanságokért „megpironkodtatta" a panaszosokat, hogy a tapasztalt jóban is sérelmet keresnek, mert ezaddig is az uraság jótetszésétől függött, s ezt kérniök lehetett csupán."'

1 — így megint elestek újból egy kaszálási lehetőségtől, s a tetőzéshez olyan szükséges nádtermés egy részétől. — Ez évben a készülő sárvízi csatorna ásására is kirendelik a község lakosságát, amely alól csak az uradalom és a mezőváros alkalmazottai, a kézművesek, a tehetetlenek, a betegek és az öregek mentesülnek, akikről a jegyzőnek kimutatást kellett készíteni, s egyébként rendkívüli esetben csak a főszolgabíró adott felmentést.

335 — 1823-ban is szűkebbre szorítják gazdálkodási lehetőségeiket; panaszkodnak, elvették tőlük Csordákat pusztát, amely mindig használatukban volt, s a vármegye a mezőváros határából kiszakította, pedig a sok fuvar alatt összetört szekereket az onnan nyert fából javították, s marháikat is odahajtották, s most ha marháikat ott találja a csősz, úgy 3 napig kell robotolni behajtott marháikért, s őket botbüntetésre ítélik; a németegyházi irtások, amelyeket 50 éve az uradalom engedélye alapján végeztek, most anélkül, hogy az irtások árát kifizette volna az uradalom, elvette; mindazokon a helység körüli gyepükön, útmenti széleken, amelyek régente legelők voltak, most az uraság állatai legelnek; régente birkákat is tarthattak, most pedig tiltva van; korábban követ fejthettek, nádat vághattak mérsékelt áron, most mindezt nem kapják meg, ha a bor dézsmálásakor valamelyikük valami baja miatt nem tud idejében ott lenni a „hajlékában" (pincéjében), akkor az uraság azt lepecsételteti, vagy feltöreti; nyáron még vasárnap is kirendelik őket robotra. Először a megyétől kérnek orvoslást, majd 1826ban magához a királyhoz fordulnak" orvoslásért, panaszukat 15 pontban