Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Takáts Endre – Várnai Tamás: Balatonbozsok

bérlő köteles a kerítőárkokat jó állapotban megtartani, a puszta határait és ahhoz fűződő jogaikat a törvény szerint megvédelmezni.

141 Ettől kezdve 1834-ig folyamatosan bérli a pusztát, 6 éves időközönként szerződését megújítják. Az utolsó meghosszabbítás előtt (1828) elszámol az addig befizetett haszonbérekről. A beadvány külzetén Szmodits divisor a következő feljegyzést tette: Az előbbi kikötések alatt 320 ezüst forintokban újonnan 6 esztendőkig kiadatik a Kis Bozsoki puszta, azon hozzáadással, hogy a határ sántzok a'hol hibásak megújíttassanak, úgy Kajár és Lepsény felől a Bozóti határra szorgalmazott figyelemmel legyen a Haszon Bérlő Grmanecz Gábor Tábla Bíró Úr."

1/12 Az 1858-as kataszteri felmérés szerint a káptalannak (püspökség, Weszprim Bisthum) 99 khold birtoka volt Bozsokon. A birtok a határ Tómelléki részében volt, melynek mintegy a közepén állt — a térképen bejelölve — Kis Bozsok Puszta egy házzal, udvarral és gazdasági épülettel. A birtokhoz a tabellák szerint szántó, rét, nádas és veteményeskert is tartozott.

143 A helységnévtárakban 1895-ig Nagybozsokhoz (Balatonbozsok) tartozó prédium, a későbbiekben a nevet már nem vették fel.

144 1 9 2 2-ben a községi képviselőtestület szerint közlegelőnek a vitézi szék tulajdonát képező „Káptalani Kis puszta" felelne meg legjobban. A vitézek szintén a káptalani birtokból volnának kárpótolandók.

145 A nagybozsoki Bozsóky család Veszprém megyei eredetű. A család címere, melyet 1640-ben nyert: A pajzs udvarában hármas halmon daru, felemelt jobb lábával három nyilat tartva; a pajzs fölötti sisak koronájából magyar vitéz nyúlik föl, jobb kezében kivont kardot, a balban levágott török fejet tartva.

146 1628-ban Bosoki Ádám, Bosokról nevezett néhai Bosoki Pál fia, a győri káptalan előtt személyesen vallotta: Az egész és teljes elhagyott Bosok birtok Veszprém vm-ben őt illeti jog szerint, mert az édesapjának Bosoki Pálnak birtoka volt. Az elmúlt török háborúk alatt elvesztek az említett javakat érintő okmányok, sőt édesapja is elesett a törökök elleni harcban, ö távollétében nem tudta folytatni uralmát Bosok fölött, így az a közbeeső időben az utódok és örökösök, éspedig Tengerdy Mátyás és Deák János (Joannes Literátus) kezére jutott, s most is ők birtokolják.

147 1635-ben a császár a Veszprém megyei teljes Bosok prediumot magvaszakadás ürügye alatt újra-adományozta a Bosoki családnak azzal, hogy következő 3 összefüggő nap alatt a királyi és káptalani emberek közbejöttével iparkodjék bekitattatni magát. Ez ellen Tengerdy Lukács, testvére Miklós, valamint unokanővére Ilona tiltakoztak, mert őseik emberemlékezet óta mindig birtokukban tartották, s az uralmat a mai időkig állandó használattal megerősítették Bosok prediumban. Ezért Bosoki Ádámot a birtok megtartásától eltiltották.

148 1678-ban Győrött lakozó Péntek Gergely felesége nemes Bosoki Erzsébet, néhai Bosoki Ádám fiának Pálnak leánya ünnepélyesen ellene mond mindazok birtokjogának, akik Bosokon birtokolnak, eltiltja őket. Bosok mindennemű használatától, megvételétől. Ezt bírósági tárgyaláson intézték el, s bizony ságlevelet is kértek róla.

149 Az 1702. évi összeírásban a bosokiak ,,a keresztény földesúrnak: Nagy Gergelynek kilencedet, l-l szekér fát és szénát, robotot adnak."