Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Takáts Endre – Várnai Tamás: Balatonbozsok

1383-ban Nemes Wesprimi György lelke üdvösségéért veszprémi szántóföldjét és bosuk-i birtokai felét gr. Széchi Miklós országbíró előtt a káptalannak adományozza azzal, hogy amennyiben örökösök nélkül hal meg, birtokainak másik része is a káptalanra szálljon.

119 1407-ben Zsigmond az 1082-es Szent László privilégiumot megerősíti és átírja.

120 1435-ben Fayz-i Ányos Mihály és Imre a fehérvári káptalan előtt bejelentették, hogy ők a veszprémi káptalan Bosok nevű birtokát, amely most lakatlan, be akarják népesíteni. Azt minden tartozékával, kivéve a gabona és bortizedeket, amelyeket a káptalan magának tartott fenn, bérbe vették oly módon, hogy minden Szent Mihálykor 6 magyar arany forintot fizetnek a káptalannak.

121 1495. június 11-én a káptalan képviseletében főtisztelendő Kezy Imre decanus és Balázs, a veszprémi egyház olvasókanonokja megjelentek Wyngarth-i Geréb Péter comes országbíró előtt és bejelentették, hogy 6 évre Essegwar-i Györgynek évi 7 arany forintért bérbeadják a káptalan Bosok nevű prediumát minden tartozékával együtt.

122 A birtok bérlete Essegwar-i György halálával sem szűnt meg, a káptalan 1499. április 24-én nyugtát ad fiának Ferencnek és özvegyének Veronikának a Szent György ünnepén befizetett évi bérről, 7 arany forintról.

123 A török hódítás századában elnéptelenedhetett, majd az ismét beszivárgó lakosokról az 1578-as összeírás tesz említést. Itt már ,,a Kayar poessessióhoz tartozó Boszok predium egy részét nemesek bírják."

124 Az 1581-i összeírás ismét, mint néptelen pusztát említi, mely Kayar birtoka.

125 A XVI. század vége felé ismét benépesült. Ekkor tűnik fel a forrásokban a Thengerdy család, majd a XVII. század elején (1631-ben) a káptalan tiltakozást jelent be a megye előtt Bosuk nevű pusztája és birtoka használatba vétele miatt.

126 A XVII. században elkülönült nevek közül — Kis Bozsok, Nagy Bozsok — az előző kezdte egyre inkább fedni azt a területet, mely korábban a káptalan birtoka volt, mivel Kis Bozsokot Káptalan Bozsoknak is hívták. A század végére újból elnéptelenedik. Újratelepítésre és az azt célzó felmérések, határkiigazítások az 1710-es években indulnak meg. 1719-ben Káptalan Bosok és Lepsény között határvita támadt.

127 Ezután 1720-ban a káptalan kérelmére Kis Bosok határvizsgálata zajlik, a Veszprém megyei esküdt ülnök és szolgabíró előtt.

128 1731—1750-ig a Kis Bozsoki pusztát a fülei jobbágyok bérelték évi 10 forintért, melyről a káptalan gazdasági jegyzőkönyvében szereplő nyugták tanúskodnak.

129 1750. április 24-től egy évig — a bejegyzés szerint — ugyanezen területet a „lepsényi görög" bérelte 50 forintért.

130 1753-ban a veszprémi káptalan Kiss Bozsoki pusztáját minden haszonvételével 6 esztendőre vitézlő Jankovics László vármegyei főszolgabírónak adta bérbe, azzal a feltétellel, hogy az évi bért — 50 rajnai forintot — két részletben, Szent Mihálykor és Szent György napkor tartozik befizetni, a határokat pedig ,,amint eddig, úgy továbbra is megőrizze, s ha szükséges volna, megújítsa."

131 1758-ban a káptalan meghosszabbítja a szerződést az eddigi és további remélt jogi szolgálatok jutalmazása fejében, újabb 6 évre, sőt ekkor az évi bérösszeget is 45 forintra mérsékli. A bérlet úgy látszik nem