Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Takáts Endre – Várnai Tamás: Balatonbozsok

írtak össze. 36 ház állt ekkor a faluban. „Mezőföldön főként az emberi települések képében ütközik ki a nagy különbség. A fa elérhetetlen kincs, az épületek vályogból készülnek. A mezőföldi részeken általában elterjedt a sárház."

102 A falu 1850-es térképén Enying határában a folyó mellett vályogvető hely van bejelölve, feltehetően a házak itt vályogból készülhettek. Az 1828-as összeírás részletesen ismerteti az állatállományt: 32 igás ökör, 18 szarvasmarha, 29 ló, 395 egyéves juh és 37 sertés. 102-a Ludovicus Nagy 1828-ban 408 lakót és 54 házat említ Bozsokon.

m Az 1830. évi kolerajárvány a viszonylag kevés lakosú Bozsokon is sok áldozatot szedett. Kováts Pál orvos és Stern József seborvos Veszprémi Centralis Deputatio előtt tett jelentése az augusztus 28—szeptember 17-ig felvett állapotot rögzíti: 82 beteg és 32 halott volt.

104 1836-ban Vigyázó Magdolna eladja birtokrészeit Győri Eszternek. A bevallás szerint birtokán két jobbágy (Károly István és Besenyei József) és két zsellér (Fekete és Kovács Mihály) volt ekkor.

105 A XIX. sz. elejére a birtokoscsaládok között a vagyonosabbak közé kerül a Sztojanovics család is. Közülük Sztojanovics József birtokának és majorságának részletes leírása található meg Veszprém megye Bizottmányának 1848. évi ülés jegyzőkönyveiben. 85 magyar hold terjedelmű birtoka mellett a következő épületekkel és gazdasági udvarral rendelkezik: 6000,— Ft-ra becsülik kőből és télglából épült, fazsindellyel fedett házát (7 szoba, 3 kamra, konyha, deszkázott padlás magtár céljára), téglából épült istálló, téglából és vályogból épült kocsiszín, mindkettő náddal födve, téglával boltozott meszes és zöldséges vermek, s egy téglaépítmény a méhészet számára. Ezek összérték: 8205,— Ft. Bozsokon bírt összvagyona 18405,— Pengőforint (a 10200 Ft földértékkel együtt). Ezen kívül még Veszprém városban is van birtoka.

100 1850. április 26-án kelt egyezség a bozsoki közbirtokosság és a „helybéli volt úrbéres jobbágyság" között, melyben a legelőelkülönözés és a birtokok tagosítása módjában állapodtak meg; „nehogy gazdaságuk tovább is eme pangó állapotban maradván, az tökéletesen elsilányuljon, s ezáltal mi is elszegényedésre jussunk". Az egyezség értelmében egy tagban 188,5 holdat metszettek ki a Kenései út nyugati oldalán a kajári határig, valamint a helység „derekán áthúzódó ároktól a canálisig" terjedő részt káposztáskertek hiányának pótlására. Egy-egy jobbágyhelynek megfelelően 22 hold szántóföldet, 10 hold réti földet és 7 hold legelőt, 4 úrbéri zsellérnek pedig — egyre-egyre Ys-ot számítva — 3,5 holdat, azonkívül a helység mesterének, egyszersmind jegyzőjének összesen 20 holdat ajánlottak. A belső telkek változatlanul maradtak. A volt jobbágyság félévi korcsmáltatási haszonvétele a* további egyezkedésig fennmaradt.

107 1851-ben Fényes Elek ismertetése szerint 480 fő volt a falu lakossága, földesurai Jankovics, Sztojanovics, Germanecz, Balassa, s többen. A községben már kevés bortermesztést is említ.

108 Az 1857;58-as kataszteri felmérés szerint: A község összterülete 1977 Joch

m (^továbbiakban hold) és 1450 négyszögöl. Ebből szántó: 1669 hold; rét 141 hold; kert 7 hold; szőlő 35 hold; legelő 55 hold; nádas 20 hold; terméketlen 38 hold; udvar és háztelkek 15 hold.