Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Takáts Endre – Várnai Tamás: Balatonbozsok

Bél említi XVIII. század eleji megyeleírásában, hogy Bozsok birtokosa ekkor a Vigyázó család.*'

2 Vigyázó Gergely Veszprém megye főbírája Ujváry halála után örökölte a bozsoki birtokrészeket.

83 1727-ben tűnik fel Vízkeleti József neve, mint a Tengerdy család férfiágának patrónusa.

8/1 Özvegye 173l-es végrendeletében Tengerd-pusztai birtokáról rendelkezik.

85 Az 1747-es Canonica Visitatioból

86 csak a község katolikus lakóinak számát állapíthatjuk meg: 78 (gyermekkel együtt), a többiek reformátusok. Földesuraik Vigyázó László, Jankovics László, Hunkár Antal, Karácson József, Germanecz István és Perneszi Antal. 1753-tól Kisbozsok pusztát is bérli vitézlő Jankovics László Veszprén megyei főszolgabíró, majd később Germanecz.

87 Az 1755-ös egyházi összeírás szerint 20 pár fizet párbért.

88 Tengerd-pusztai birtokrészeit 1759-ben 6 évre bérbe adja F. Büki Nagy Istvánné Nádasdy Boldizsárnak, tehát ez évben ö is birtokos volt itt.

89 Az 1768-as úrbérrendezés előmunkálataként Bozsok községben is elkészült a 9 pontokra adott válasz. Ebben a falu korábbi úrbéres helyzete így rajzolódik ki: — A bozsoki közbirtokosság részéről Vigyázó família örökösei Jankovics László, Gyermanetz István részbirtokos földesurak, a község elöljárói közül Lénárt János öregbíró és Juhász János, Bika János, Kovács Gergel és Németh János esküdtek voltak jelen s tettek vallomást. — A községnek soha nem volt urbáriuma. „Régi bevett szokás szerint tették a szolgálatot." A bevett szokás szerinti terheik: „őszi és tavaszi alá néha 6 napi szántás, 2 nap az uraság rétje kaszálásban, 3 pedig azoknak fölgyűjtésében. Nyáron aratáskor a földesurak eleségit és szénáját behordani és beszállítani a földesurak szekereivel együtt segítették. Minden egész helyes gazda télen 200 kéve nádat, a fél helyes pedig 100-at tartozott az uraság számára verni. Esztendőnként 1—1 hosszú utat tettek. Néha a ház és a kert körül aprólékosabb munkát kellett végezniök. Némelyek a rétbeli kaszáláson kívül kb. 3—4 napig mohart is kaszáltak; egyéb szolgálatot, vagy pénzbeli fizetést nem teljesítettek. Haszonvételeik: Szent Mihály naptól karácsonyig tartó korcsmáitatáson kívül egyéb semmi; ebből is igen kevés a hasznuk, mert a földesurak közül többen 2—3 kocsmát tartanak a helységben. „A jobbágyok magányos haszonvétele a szántásból, vetésből áll leginkább." Fogyatkozásaik: Se malmuk, se erdejük, se szőlőhegyük nincsen, rétjük kevés, legelőjük sem elegendő, mivel a földesuraságoknak marhájuk és legfőképpen a juhuk és birkájuk száma igen sok. Jármos marháiknak külön mezeje van, és még ekkoráig egyéb marháiknak sem árendáltak mezőt. Az egészhelyes gazdáknak 14 darabból álló, 71 pozsonyi mérő alá való, félhelyeseknek ugyanannyi darabból álló, de felényi kapacitású szántóföldje van; jó, termékeny, kemény és nem homokos. Három nyomásban művelik. Rétje az egészhelyesnek 1 szekérre való, félhelyesnek felényi van, de azokon sarjút kaszálni nem lehet. A robotot ki 4, ki 2 marhával, ki pedig gyalog szokta végezni. A szántást a határban 4 és több marhával végzik, a lakosok robotolni máshova nem jártak. A kerti veteményen kívül mindenből kilencedet adtak, azonkívül évenként minden gazda egy pár kappant, vagy csibét szokott adni, egyebet semmit. Puszta hely nincs a helységben.

90