Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

Szentivány (1763),

7 Ivány Sz- (1836),

8 Kajászószentiván (1913)

9 alakban írták. A név nyilvánvalóan a templom védőszentjére, Keresztelő Szent Jánosra utal, akit ómagyar nyelven Szentivánnak neveztek.

10 Templomáról ugyan középkori történeti forrás nem szól, de ilyen, szentre utaló nevet mindig csak a templom védőszentjéről adtak a falunak. A helységben a templom romjai egészen 1920-ig megvoltak, csak 1925-ben hordták szét a köveket, mint építőanyagot. A helybeliek „puszta templom"-nak nevezték." Ezúttal mégis a Kajászószentiván nevet használjuk, mert az utóbbi évtizedekben így nevezték, a szomszédos Kajászószentpéterre utalva, de azért is, hogy megkülönböztessük a többi Fejér megyei Szentivántól. Első írásbeli említése 1315-ből való, amikor a Szentivánra vezető útról szólnak. 1345-ben falunak nevezik, amely falu azonban ekkor elhagyott. A későbbiekben már csak pusztának (praedium) mondják.

1

'

2 Nem sokkal később, 1463-ban a NywZa/c-szigeti apácák a Bajócza (nyilván Kajászó) völgyében fekvő Szentivánpusztát a magukénak állítják, és a fehérvári káptalan előtt tiltakoznak az ellen, hogy a pusztát Mátyás király Gersei Pethő Miklósnak és társainak adományozza.

14 Ez kétségtelenül a mi helységünk, hisz a Kajászó völgyéről esik szó. Nem tudjuk mekkora lehetett a középkorban, temploma jelentősebb településre mutatna, viszont az, hogy mindvégig pusztának nevezik, kisebb helységre utal. Bizonyos, hogy legkésőbb 1543-ban Székesfehérvár elestével török kézre került, ekkor temploma is elhagyottá vált, és hamarosan romos lett. 1650-ben III. Ferdinánd adománylevele már „régóta elhagyott hely"-nek nevezi.

10 Ezzel az adománylevéllel a király több más pusztával együt a török uralom alatt álló lakatlan Szentivánt is Dobozi Miklósnak juttatta, amit természetesen nem hajtottak végre. A Doboziak ugyan 1828-tól kimutathatóan Baracskán éltek, mint közbirtokos nemesek, ami valószínűvé teszi, hogy kiegyeztek a puszta későbbi birtokosaival és így jutott ott nekik valami birtokrész. 1666-ban í. Lipót új adomány levele (nova donatió) Szentivánt Baracskával, Iváncsával, Jégházával, Varsánnyal, és még számos pusztával együtt Baracskai Pálfy Katalinnak és leszármazóinak, Dienes Dánielnek, Dienes Jánosnak, Sándor Istvánnak, Sándor Györgynek, Sándor Katalinnak és Megyeri más néven Iványi Péternek adományozta, illetve őket ezek birtokában megerősítette azon a címen, hogy e puszta helységek birtokosai voltak, de rájuk vonatkozó okleveleik a háború során elvesztek."' A Baracskai-Pálfy ivadékok birtokba iktatásának többek között Dobozi Miklós is ellentmondott, nyilván a fenti adománylevél alapján, és ezért kellett vele megegyezni a tiltakozás visszavonása érdekében, és e megegyezés következménye lehetett egy szentiváni birtokrész átadása. Ettől kezdve Szentiván osztotta Baracska jogi sorsát. 1688-ban Sándor István éppúgy, mint Baracskára vonatkozóan megvásárolta adományos társaitól az őket illető részeket, majd az egészet eladta 1703-ban Gellért Jánosnak és Szüts Péternek. Baracskával együtt próbálta visszaperelni 1722-ben, de a pertől elállott és lemondott róla 1735-ben. 1739-ben a Pálfy leszármazók újabb pert indítottak, de 1740-ben attól is elálltak. E tekintetben a Baracska történeténél elmondottakra utalunk.

1

' Betelepítése lassan indult meg. 1763-ból még csak arról van adatunk, hogy az uraság 4 évre Hibacsek Márton Szentivánon lakó konvenciós juhászra bízta 500 juhát. Az őrzésért kap minden 100 juhra sót, 4 szekér