Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

ber 6-án a szovjet csapatok elérték Ercsit, és december 7-én kihasználva a német csapatok gyengeségét és hiányát, innen tovább támadnak, és december 7-én a 46. szovjet hadsereg eléri Kápolnásnyék délkeleti szélét. Más szovjet alakulatok már e napon Baracskát is megtámadják, bár a faluba még nem vonulnak be. Estére a német—magyar arcvonal Kápolnásnyék déli széle — Baracska déli széle — Martonvásártól délkeletre 1,5 km-re, vonalban próbál megkapaszkodni. December 8-án a német 8. páncélos hadosztály ellenlökést kísérel meg a Baracska—Martonvásár térségből, de csak Ráckeresztúr nyugati szegélyéig jut el, ott megakad a szovjet páncélelhárító tüzérségen. December 9-én folytatja támadását Martonvásárról Ercsi irányába, de megint sikertelenül. Baracskától délkeletre viszont egy zászlóalj erejű szovjet csapat tör be a német vonalba. Ezek a támadások december 10-én is folytatódnak, az arcvonal lényeges megváltozása nélkül. A szovjet haderők Ercsinél több hadihidat építenek az utánpótlás biztosítására, gyors alakulataikat pedig a Velencei tó és a Balaton közt gyülekeztetik, így Baracska—Martonvásár körzetében nagyobb támadásuk nem bontakozik ki. Közvetlen hadicéljukat elérték, Baracska megközelítésével elvágták a Budapest—Székesfehérvár vasútvonalat. A németek sem folytathatják ellenlökéseiket, nemcsak a felderítés elégtelensége és a szovjet páncélelhárító tüzérség miatt, de az ide vont tartalékok közül a 3. páncéloshadosztály még csak szállítás alatt van, a 6. páncéloshadosztály és 3 Párduc harckocsi osztály pedig csak dec. 11-én rakodik ki Bicskén, Mórnál, Veszprémben. December 14-re ugyan befejeződik jelentős német erők felvonulása, de közben a Duna bal partján az Ipolynál is áttöri a 2. Ukrán Front a német védelmet, és a már harcban lévő 8. német páncéloshadosztályt, de a 3. és 6. páncéloshadosztály nem páncélos részeit is a németek kénytelenek Komáromon át a Duna bal partjára átdobni, így a Velencei tótól keletre felvonult szovjet csapatok jelentős erőfölénybe kerülnek. December 20-án meg is indul a nagy szovjet támadás, e napon egyebek között Baracskán át a Váli víz mentén 2 km-re megközelítik Kajászószentpéteri. A németek itt próbálják megállítani. December 21-én a szovjet csapatok elérik Velencét, és a tótól északra támadnak tovább. E napon azonban még a 8. német páncéloshadosztály ellenlökést megkísérlő harckocsijai Lovasberényből kiindulva elérik Baracskát, ahol erős páncélelhárító tűzben elakadnak. Martonvásárt csak december 22-én szabadítják fel a szovjet csapatok. Baracska így 14 napon át közvetlenül a tűzvonal mögött feküdt. Dec. 20-ig a német vonal mögött, az utolsó két napon a szovjet vonal mögött. A harccselekmények, tüzérségi tűz, páncélelhárítók tüzelőállásai közvetlenül a falu szélén voltak. 1945. január 13-án a németek nagy páncélos erőket összevonva megpróbálnak Székesfehérvártól délre támadni, hogy ezen az úton tudjanak áttörni a Budapesten körülzárt német csapatokhoz. A IV. német SS páncéloshadtest a Velencei tótól délre Ercsi—Ráckeresztúr irányába kíván támadni, az 1. német páncélos hadosztály pedig Baracska felé. A támadás január 18-án indul meg. A támadás döntő sikere január 21-re Székesfehérvár bekerítése és Dunapentelénél a Duna elérése. Ugyané napon a 24. német páncéloshadosztály eléri Kápolnásnyéket és a Velencei-tó keleti szélét. Kápolnásnyéket azonban január 23-án is ismételten, de hiába rohamozza meg. Ezért megkerülik és éjszaka Baracskát támadják meg, hogy ott keljenek át a Váli vízen. Az éjszaka sok veszteség éri őket, de 24-én