Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

Szarvasmarha Sertés Állami gazdaságban TSZ-ben Háztájiban Egyéni gazdánál 482 412 92 1373 1183 481 1 Az állattenyésztés színvonalára jellemző, hogy az 1930-as években Dán György baracskai tenyésztő az országos mezőgazdasági kiállításon szimmentáli marhájával díjat nyert,

1

'''' míg a szántóföldi termelés eredményei a külterjes művelés folytán nem változtak. 1863-ban a búza kat. holdankénti átlagtermése 9 pozsonyi mérő (kb. 4,5 mázsa), az árpáé 10 pozsonyi mérő (kb. 5 mázsa), a kukoricáé 12 pozsonyi mérő (kb. 6 mázsa) volt.

195 1935-ben a megyei gazdasági felügyelő kimutatása szerint a búza és rozs átlagtermése kat. holdanként 3,5 mázsa, a tengerié 6,5 mázsa.

190 A község fejlődésére előnyösen hatott, hogy 1908-ban részére külön vasúti megállóhely létesült. Ennek költségeiből Baracska község 2000, Vál 1700, Kajászószentpéter 1300 koronát vállalt.

19

' Persze ez csak személyforgalmat bonyolított le, a teherrakodó állomás maradt Marionvásáron. 1935-ben már évi két országos állat- és kirakóvására volt, az április 1-ét és október 30-át magában foglaló hét hétfőjén.

198 A helység élénk forgalmát jellemzi talán az is, hogy már 1875-ben két ügyvéd is tartott irodát a faluban.

199 Ipartelep, háziipar nem volt a községben.-"" A feudális kor végére kialakult, a helyi szükségletet ellátó kisipar tovább fejlődött. 1863-ban 14 iparágban 39-en dolgoztak, köztük 6 takács (ez is a felére csökkent 1828 óta), 5 csizmadia, 3—3 ács, bognár, kovács, szabó. Az iparügy országos rendezésekor ez még tovább csökkent, 1877-ben már csak 13 iparágban 28-an dolgoztak. Az ipar szabályozása (ipartestületi tagság, ellenőrzés stb.) a mellékfoglalkozásként való, tanulatlan iparűzést megakadályozta. Köztük 4 cipész, 4 kovács, 3 csizmadia, 2—2 ács, pék, molnár, kőműves, bognár.

201 Takács akkorra csak már csak egy maradt. Az iparosok között kettő viselt régi nemesi nevet, túlnyomórészük bevándorolt. A mészárosok és szabók úgy látszik izraeliták voltak. De nem is volt nagyon jövedelmező az iparűzés. A tanult iparoslegények napi bére 1881-ben 1 Ft 70 kr., a férfinapszám 1 Ft, a női 60 krajcár volt.

20

'

2 A kiskereskedelem sem fejlődött. 1863-ban 4 kereskedő és 4 vendéglős volt,

2

"

5, 1877-ben 2 szatócs, 4 vegyeskereskedő, 5 vendéglős és 1 fogadós, de külön marhakereskedő, lókereskedő, borjúkereskedő, gabonakereskedő, 2 bőrkereskedő és 3 házaló. A kereskedők kivétel nélkül az izraelitákból kerültek ki.

2

"'

1 Ez a nagy vállalkozókedv később csökkent. 1883-ra csak 2 szatócs, 4 vegyeskereskedő, 1—1 bőrkereskedő, marhakereskedő és borjúkereskedő (összesen 10) maradt. Közülük Nagy Gábor marhakereskedő nem volt izraelita.

205 Az I. világháború után Hangya Szövetkezet kirendeltség is létesült a faluban.

200 Noha az ipar és kereskedelem jövedelme kevéssé volt jelentős a mezőgazdasághoz képest, az adókivetésben erősebben sújtották. Pl. 1891-ben Baracskán a földadó összege 12 385 Ft-ot, a kereseti adó 2902 Ft-ot tett kr*

07 A falu egészen 1944-ig teljesen mezőgazdasági jellegű maradt. Erre jellemző, hogy 1941-ben,

208 amikor az összlakosság 2048 fő volt, és ebből 931 a kereső,