Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

egyesült tsz taglétszáma is. De nem létesült a faluban ktsz, állami, vagy tanácsi iparvállalat sem. A két régi kisiparos (kovács, kőműves) 1955-ben még működött, 1957-ben már csak egyikük, 1965-ben egy sem.

124 1970-ben az aktív keresők közül csak 31-en dolgoztak a mezőgazdaságban (a keresők 27%-a), 71-en az iparban és építőiparban (62%), 10-en a szállításban, kereskedelemben és egyéb területeken (8,9%). Az iparban dolgozók közül 42 volt szakmunkás vagy betanított munkás és csak 15 segédmunkás. Minthogy az iparban, kereskedelemben dolgozóknak — 2 kereskedelmi dolgozót kivéve — a falun kívül kellett dolgozni, ennek feltétele volt az autóbusz-közlekedés javítása, ami meg is történt. A munkásingázásnak azonban — bár az életszínvonal emelésében jelentékeny szerepe volt és kulturálisan is előbbre vitte a falut —, természetes következménye; az ingázók előbb-utóbbi elköltözése. A falu tehát sorvad. 1970-re már 3 ház lakatlan lett.

125 Pedig az 1950-es években még sok történt a falu fejlesztése érdekében. Tanácsházat építettek, művelődési házat terveztek, járdát építettek, 408 kötetes falusi könyvtár létesült,

126 ami 1964-re 1169 kötetre nőtt és jelentékeny kölcsönzési forgalmat bonyolított le. 1968-ban a faluban már 79 villanyfogyasztó, 21 gázfogyasztó háztartás volt.

127 1 9 7 3-ban már 69-re nőtt a tv-k száma, de ekkorra a könyvtár megszűnt.

128 1949-ben a községi tanácsok létrejöttével önálló tanácsú községgé alakult. Tanácsa 11 tagból állt. A tanácsüléseket rendszeresen havonta megtartották, kivéve az 1956 augusztusától 1957 februárjáig terjedő hónapokat. A tanácsüléseken 8—9 tanácstag mindig megjelent. Az üléseket az akkori rendszernek megfelelően igyekeztek tartalommal megtölteni. 1956 előtt rendszeresen tárgyalták a békekölcsön ügyét, a beszolgáltatás állását, 1956 után időnként újra elővették a tűzrendészetnek, az iskola állapotának, a tervezett létesítményeknek (járda, művelődési ház stb.) megtárgyalását. Tanácselnök 1955-ben a Csehszlovákiából idetelepült Szabó Gyula volt, aki még 1965-ben is ellátta e tisztséget. A tanácstitkár 1956 októberéig Bregócs Gáborné volt, ő azonban ezt követőleg a tanácsüléseken nem jelent meg. 1957 májustól 1960 májusig a titkári teendőket Weninger János, 1960 júliustól szeptemberig Korponay Ilona, 1960 októbertől pedig éveken keresztül Mayer Istvánné látta el.

129 A tanácstagok személyében a választások csak 30—40%-os változásokat hoztak. A tanácsüléseken rendszeresen foglalkoztak a tsz ügyeivel is, de ennek 1960 után nem sok haszna volt, mert a közös tsz vezetői a tanácsüléseken nem jelentek meg. Ezért 1965-ben a tanács úgy határozott, hogy a gazdasági kérdéseket ezentúl Isztimér tanácsával együttes ülésen tárgyalják.

130 1970-ben a község közös tanácsot alakított Isztimérrel, melynek egyetlen társközsége. Isztimérnek azonban 1215 lakosa és 5391 hektár területe lévén,

131 a közös tanácsban Bakonykuti külön problémáinak nem nagy súlya van. A legközelebbi vasútállomás, Fehérvárcsurgó a falutól 8 km-re fekszik. A felszabadulás utáni napokban az iskola volt a leggyorsabb a munka megindításában. A tanítás már 1945. április 20-án megkezdődött.

132 Az iskolát hamar felfejlesztették 8 osztályos általános iskolává. Igazgatója 1961-ben Sidó Endréné volt.

133 1964-re azonban az iskolák körzetesítésével a felső tagozatos tanulók Isztimérre kerültek, így Bakonykútin megint