Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Adony

legelőkérdés kiéleződéséhez vezetett.

151 1848—1847-ben 98 tehenet, 484 lovat, 21 sertést írtak össze.

152 A város ipara kézműves jellegű, a lakosság ellátására termelt. A kereskedelem a rácok és görögök kezében volt. 1696-ban már két malmot találunk a városban.

153 A XVIII. század első éveiben működött Kokgye Demeter görög boltos, aki boltját 400 ft-ért adta el.

154 Jelentős volt a fakereskedelem; a fát az adonyi kereskedők Budán vették és a Dunán úsztatták le. Székesfehérvár város épületfa-szükségletét Adonyban szerezte be.

155 1716-ban három malomról olvashatunk, az úrbéresek között viszont csak egy molnárt találunk.

156 1717-ben az uradalom javasolta sólerakat létesítését, „mivel az kuruc háború alatt az ittvaló lakosok sóval kereskedvén, kelendő volt".

157 Az 1720-as összeírás egy kereskedőt említ, évi 45 ft jövedelemmel.

158 1738-ban 1—1 molnár, mészáros, kovács és csizmadia dolgozott a városban.

159 A kocsmát 1739-ben Johann Christoph Wahl bérelte.

160 1749-ben Adony a megyei közgyűlésen tett panaszt a helyi sörfőző ellen, aki saját készítésű sörét és pálinkáját mérte, megsértve ezzel a város kimérési jogát.

161 1754-ben Zichy János szabad kereskedésre bérbe adta adonyi boltját Kozma Istvánnak.

162 1 766-ban az uradalom „házizsidaja" (Márkus Salamon) 3583 ft értékű búzát és 2984 ft értékű gyapjút értékesített.

163 Az 1760-as évekből három kereskedő (Kozma István, Kostende Blaska és Kosztengyel Demeter) nevét ismerjük.

16

'

1 1774—1775-ben 46 kézműves, 2 kereskedő és 7 vízimalom volt a városban.

165 1 7 9 5-ben Jankovich Miklós magtárát Bauer Péter adonyi kőműves- és Angerbauer Simon ácsmester építette.

166 1801-ben a szolgabíró jelentése szerint Adony mezővárosban — három fakereskedő is lévén — bonyolódott le a fakereskedelem nagy része. A megyei híd- és útépítésekhez való fa egy része is innen származott. Az adonyi ácsmesterek — legényeikkel együtt — megyei munkát is végeztek.

167 Kozmanovits György és Antal, valamint Karay György adonyi kereskedők a tüzérségi főparancsnokságtól lőpor- és ólomárulási engedélyt kaptak.

168 Az adonyi molnárok 1805-ben Önálló céhprivilégiumért folyamodtak.

169 1825-ben a váli völgyben élő zsidóság a megyénél panaszolta, hogy Adonyban folytatott kereskedésükért naponta (24 óra) 5 garast tartoztak az uradalomnak fizetni. Az uradalom kijelentette, hogy „a batyús házalók kereskedését nem ellenzi, de azt, hogy kocsikban szállított áruikat nyilvános helyen árusítsák, a földesúri joggal ellentétesnek tartja". A perkátai uradalom a batyús házalóktól és kocsis kereskedőktől már hosszú évek óta napi 15 krajcárt szedett, amit azok ellenkezés nélkül megfizettek. Az uradalom e szokásjogtól nem akart eltérni.

170 1828-ban kézművesek: 4 cipész, 1 pék, 13 molnár, 4 szűcs, 1 tímár, 1 mészáros, 5 csizmadia, 6 takács, 4 kovács, 5 szabó, 3 lakatos, 4 kádár, 2 festő, 1 kerékgyártó, 1 süveggyártó, 1 szűrszabó, 2 kosárkötő, 1 nyeregkészítő, 1 sörfőző. Az összeírás hat kereskedőt említ. 1838-ban 60 kézművest, 1846—1847-ben hét kereskedőt és 22 vízimalmot írtak össze.

171 1773-ban egy tanító volt a városban, 37 ft 56 d fizetéssel.

172 1770-ben a katolikus tanítónak, Korlik Györgynek, 40 tanítványa volt. A görögkeletieket a pópa tanította a téli hónapokban.

173 1781-ben a katolikus iskolát 43 tanuló látogatta. A tanítónak kétszobás háza volt, az egyik szoba 4* 51