Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

1925-ben megalakult a „Székesfehérvári Építőmunkások Szövetkezete". A rákövetkező évben a német Spartacus Szövetség anyagi segítségével székházat is tudtak szerezni a Kígyó u. 9. szám alatt. A székház első gondnoka Kőszegi Ferenc lett, aki az udvari épületben kapott lakást. Ez anyagi támogatást is jelentett számára. A székház a mozgalmi életnek kedvező feltételeket teremtett. Volt nagy tanácskozóterem, kis terem, könyvtár. Itt vasárnaponként klubszerű élet folyt. Előadások gyakran voltak, általában rendőri ellenőrzés mellett. Németországból érkezett előadó is szerepelt a székházban. A viszontagságos élet egészségét megviselte, de az idő is eljárt felette. Utolsó évei nehezek voltak. Alkalmi munkából tudta fenntartani magát. Munka közben érte a halál. Egy kerítés javításánál 1942. június 13-án szegért hajolt le, amikor agyvérzést kapott és ez pillanatok alatt végzett vele. A halálra előre készült. 1910 óta tagja volt a Székesfehérvári Ácsok Temetkezési Biztosító Egyesületének. Ennek járulékait a legszűkösebb anyagi körülmények között is fizette. Temetésén hozzátartozói és néhány barát vett részt. Kőszegi Ferencet elvtársai szerették, becsülték. Ellenfeleiben is tiszteletet tudott ébreszteni. A mozgalom érdekeinek megfelelően szenvedélyesen vitatkozott, de tudott nyugodt és körültekintő is lenni. A felszabadulás után a helyi sajtó első számainak egyikében úgy emlékeztek meg róla, mint aki sokat tett a fehérvári munkásmozgalom érdekében és aki várta a felszabadulást, de azt nem érhette meg. A Székesfehérvári Városi Tanács Kőszegi Ferenc emlékének megőrzésére utcát nevezett el, nem messze attól a városrésztől, ahol felnevelkedett. Kőszegi Gyula