Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

fő a választó jogosultak száma, 1927-ben pedig 488." A feltűnő növekedésnek nemcsak a szélesedő választójog az oka, hanem az is, hogy az 1922. évi igen szűk körű választójog alapja nem a vagyoni, hanem a műveltségi cenzus és feltétele a helybenlakás is. Márpedig nemcsak a lakosság száma nőtt meg, de ezen belül kialakult a kisbirtokos parasztság is. Mivel a lakosság túlnyomó része nincstelen agrárproletár (helybenlakók és vándorlók), ezért az ő mozgalmaik jelentkeztek a község politikai életében is. 1889-ben 403 az éves szolgák száma (a foglalkoztatottak 95%-a).

100 1895-ben 209 az állandó cselédek száma.

101 Eltartottjaikkal együtt is a lakosság zömét alkották. Aratás idején a lakosság száma emelkedett, (Jellemző, hogy az 1897. évi sztrájk alkalmával 300 aratót kérnek a birtokosok.)

102 Egy esetről tudunk, hogy cselédet különleges jutalomban óhajtottak részesíteni (1898-ban Cziczinger Ferencet, aki 32 év óta szolgált Szitányi Károlynál).

103 A szegények közül kétségtelenül az aratók helyzete volt a legroszszabb. Bár igen alacsony kultúrfokon álltak, rendkívüli mozgékonyságuk és szegénységük miatt a parasztság legforradalmibb elemét alkották. Baracsot évről évre több száz arató kereste fel. 1897-ben is megkötötték a szerződéseket, az egyezség szerint csak tizenegyed részt kaptak, élelmezésre pedig 70—70 krajcárt. A súlyos feltételeket, saját bevallásuk szerint, azért vállalták, mert egész évben hitelből éltek és a boltos csak úgy adott hitelt, ha előzőleg aláírták a szerződéseket.

104 A sztrájk úgy kezdődött a Szitányi-tanyán, hogy június 29-én öten megjelentek és az aratókat azzal biztatták, hogy csak az esetben folytassák a munkát, ha a kilencedrészt és egy forint ötven krajcárt biztosítanak részükre.

105 A sztrájk vezetői az aratók vezetői lettek: Varga István, Tóth Ferenc, Kovács István, Monos Imre, Pap János, Szabó István, Várni István. Június 30-án az alispán már jelenti, hogy az összes arató megtagadta a munkát Baracson, és 300 aratót kér a földművelési minisztertől.

106 Tekintve, hogy a sztrájk Baracson egy nap alatt robbant ki, mögötte a főispán komoly szervezettséget vélt felfedezni. Szerinte, nyilván a nyomozás alapján, a sztrájk fő fészke Dunaföldváron volt.

10/ Másnap abbahagyták az aratók a munkát a szomszédos Előszálláson is. A sztrájkot a baracsi aratók biztatására kezdték meg itt is. Ekkorra már a járási csendőröket mind kivezényelték Baracsra, de közben Hercegfalván is leállt a munka. Estére 500 arató gyűlt össze Előszálláson, ahol Vörös István darui lakos beszédet tartott, és megeskette őket arra, hogy követeléseikből semmit se engednek. Az előszállási jószágkorniányzó az előszállási szőlőkbe települt agrárproletárokat okolta a sztrájkért.

108 Ugyanezen a napon a főszolgabíró jelenti, hogy három izgató lefogására intézkedett, de kevés a nyolc csendőr,

109 ezért Baracsra két század gyalogságot, Előszállásra egy század lovasságot rendeltek, de a sztrájk harmadnapra Közép- és Kishantos pusztákra is továbbterjedt.

110 Közben Mezőhegyesről 80 arató érkezett. Július 6-ra az előszállási, rácalmási aratók kiharcolják a tizedrészt. A baracsiaknak ez nem sikerül, de nyilván a megérkezett mezőhegyesi aratók miatt ők is munkába álltak. Ugyanakkor az alispán így is félt attól, hogy az aratósztrájkot újrakezdik, jóllehet Szitányinak sikerült az aratók egy részével szabályosan is megegyezni. A mezőhegyesi munkások annyira nem váltak be, hogy Szitányi Károly július 10-én azt kérdi az alispántól, hazaküldheti-e máris őket? Július 13-ra a katonaságot is visszavezénylik, de a csendőrséget még itt