Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

A falu lakosságának képe meglehetősen zavaros. Oka lehet ennek az, hogy minden évben aratás idején rengeteg mezőgazdasági munkás került a pusztára. A század eleji megugrás oka elsősorban az akkori nagyarányú parcellázás. A parcellázások befejezése után (20-as évek vége) már a lakosság alig szaporodik, sőt egy időben 1920—1930 között fogy. Ekkor már a belterjesedést sem erőltetik a nagygazdaságok, tehát itt sem volt több munkáskézre szükség. A település formája, fejlődése szorosan összefügg a birtokok számával, hisz mindegyik nagybirtok hoz létre egy-egy új majort, de keletkeznek másképpen is újabb és újabb települések. 1851-ben Fényes Elek 5 pusztát említ; Alsó-Baracs 181 lakos, Felső-Baracs 96 lakos, KözépBaracs 253 lakos, Üj-Baracs 92 lakos. Külön megemlíti Pázmándpusztát is, 42 lakossal.

42 Elképzelhető az is, hogy az öt puszta mellett mások is tartoztak a helységhez és ezek adatait az öttel együtt tüntették fel. Pázmándpusztán 1856-ban 11-en laknak, de területe még 1869-ben is kb. akkora, mint a többi puszta összesen.

43 1869-ben hét pusztáról írnak. AlsóBaracs 1700 magyar hold, Közép-Baracs 976 magyar hold, Kornispuszta 300 magyar hold, Kornispuszta 362 magyar hold, b. Lippertpuszta 263 magyar hold, Felső-Baracs 2200 magyar hold, Pázmánd 7579 magyar hold. Sajnos, ekkor a puszták lakóinak számát nem tüntetik fel, és nem világos az sem, hogy hol laknak; csak cselédek lakják, vagy kisbirtokosok is, bár néhány puszta esetében nyilvánvaló, hogy a tulajdonos nevét viseli (Kornis Károly, Kornis Antal, Lippert).

44 1863-ban Alsó-, Közép- és Felső-Baracs Dunapenteléhez, Űj-Baracs Hercegfalvához tartozik. 1873-ban már önálló, négy pusztából álló falu, a curatia (a nemesi közbirtokosság központi ügyvezetése) Közép-Baracson van. 1888-ban kilenc területrészt tüntet fel a helységnévtár (hiányzik a két Kornispuszta, helyette Katalin, Ida, Világos és Sárgaházmajor szerepel). 1864-ben Pesty Frigyes 18 majorságot említ. 1903-ban pedig újabb rendelet határozza meg a lakott helyek nevét. Ez a felsorolás 27 lakott helyet nevez meg. Az 1920-as népszámlálás 14, az 1926-os helységnévtár 19, az 1930-as 17 lakott helyet, az 1940. évi helységnévtár 22-t említ.

45 A puszták neve időnként világosan mutatja a tulajdonost, máskor utal a birtokos valamelyik családtagjára, az elnevezéseket birtokos változás esetén néha megváltoztatják, de van olyan puszta is, amelyik a változás után is megtartja a régi nevét. Az újonnan keletkezett települések közt több olyan is akad, amelyik egész sajátságos névvel rendelkezik, és lakóinak társadalmi, vagy anyagi helyzetére utal. (Aligvárom-, Bánompuszta.) Az 1930-ban feltüntetett 17 területrész közül haton kizárólag mezőgazdasági munkások és cselédek éltek (ezek az általában személynévvel nevezettek), munkások és cselédek éltek (ezek az általában személynévvel nevezettek) a többiben kisbirtokosok is találhatók.

46 A XX. sz. elején a birtokok egy részét parcellázták. A parcellákra más falvakból költöztek át parasztok. Különösen sokan jöhettek Sárszentmiklósról, megalapítva az új Kisszentmiklós nevű, már külsőleg falusias jellegű települést. (1920-ban 334 lakos.) Az új településrészek közül legnépesebb a Széchenyitelep (1920-ban 872 lakos). Ez az egykori Amadébirtok, később Weisz-bérlet földjén keletkezett, melyet az egyik Széchenyi gróf vett meg parcellázás céljából.

47 Az újonnan bevándorolt parasztok a településeken külön szervezeteket nem alkottak. Egyedül a 30-as