Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

hajlandó a fizetés felemelésére, azzal az indokolással, hogy a községben évente csak néhány szülés történik, a puszták pedig közelebb vannak más községekhez, lakosaik inkább az ottani szülésznőhöz fordulnak. 187 Ez utóbbi indok nyilván a kisgyóni bányatelepre célzott, mely tényleg arány­lag közel van Bodajkhoz, és amely egész forgalmát Bodajkon keresztül bonyolítja le. 1929-ben a községi képviselő-testület elhatározta, hogy a község ki­válik az isztiméri körjegyzőségből és a bodajkihoz csatlakozik. Ezt azzal az indokolással tette, hogy a községnek Bodajkra jó útja van, Isztimérre pedig csak földút vezet. A község forgalma amúgy is Bodajk felé irányul. Ehhez a tervhez Bodajk község és a bodajki körjegyzőséghez tartozó Ső­réd képviselő-testülete is hozzájárult, sőt a bodajki körjegyző azzal is ér­velt, hogy Bodajkon nagyobb lévén az adóalap, a balinkaiak adója csök­kenni fog. A képviselő-testületi ülésen jelenlevő 9 tag közül csak a klos­terneuburgi Ágoston-rend uradalmának képviselője szavazott a terv ellen. A megyei törvényhatósági bizottság azonban e határozatot megsemmisí­tette azzal az indokolással, hogy Isztimér és a körjegyzőséghez tartozó másik két község, Bakonykuti és Guttamási ellenezte a tervet, sőt a ha­tározat ellen fellebbezéssel élt, mert Balinka kiválásával e községek köz­terhe megnőne, és a községek életképessége veszélybe kerülne. De a tör­vényhatósági bizottság álláspontja szerint Balinka közterhei is nőnének, mert a Bodajkhoz való csatlakozás esetén a bodajki körjegyzőségen egy új írnoki állást kellene szervezni, viszont az isztiméri körjegyzőség szemé­lyi állományát nem lehetne csökkenteni. A Törvényhatósági Bizottság ha­tározatából átlátszó az az érv, hogy a balinkai határ 2/3-át elfoglaló Ágos­ton-rendi uradalom e terv ellen szavazott, tehát a legtöbb adót fizetők is ellenzik e tervet. Ebből világos ugyanis, hogy tulajdonképpen az Ágoston­rendi uradalom találta előnytelennek a maga számára a bodajki körjegy­zőséghez való csatlakozást és ezt az érdeket szolgálta a Törvényhatósági Bizottság is. A balinkai képviselő-testület a megyei Törvényhatósági Bi­zottság e határozatát tudomásul vette, fellebbezéssel nem élt. 188 A balinkai községi közterhek aránytalanul magasak voltak, és állandóan növe­kedtek. A községi pótadó 1883-ban az állami földadó 11,7, egyéb adó 12,8%-a; 1897­ben az állami földadó 42,0, egyéb adó 43,8%-a; 1906-ban az állami adó 23,9%; 1907­ben az összes állami adók 31,5%-a; 1908-ban az összes állami adók 34,5%-a; 1941-ben az összes állami adók 64,0%-a. A községi pótadó összege 1908-ban 3564 koronát tett ki. 189 A pótadó­ra viszont következtetni lehet abból, hogy 1891-ben a község földadója 3842, házadója 199, kereseti adója 844 forint volt. 190 Ez nemcsak az új pénzértékek átszámításával, de később egyébként is növekedett. Érdemes megjegyezni, hogy a község a pótadót az Ágoston-rendiek birtoka után is teljes összegben kivetette, de ezt a községi határozatot sem fogadták el, mert önálló puszta lévén, csak az állami földadójának fele után lehetett pótadót kivetni. 191 A községnek a XIX. század végén 8, utóbb 13 főből álló tűzoltóegy­lete is volt, melynek parancsnoka olykor a községi bíró, máskor valame­lyik másik vagyonos parasztfamília tagja volt. 1922-ben az egyesület a mohai Ágnes-forrás tűzoltótestületének külön szakasza lett. 192

Next

/
Thumbnails
Contents