Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)
A kisgazdaságok 1895-ben még nyomásos gazdálkodást folytattak és ezt fenn is kívánták tartani. 163 Ez azonban 1928-ra megszűnt. 1 *' 4 1931-ben hiába követelte — nyilván tűzrendészeti okból a főszolgabíró közös szérű kialakítását, erre a község nem volt hajlandó, mert nem akartak e célból addig termőterületet a termelésből kivonni. A község indokolása szerint a falu egyutcás település lévén, a házak udvarának hátsó végében, a gazdasági épületeken túl, minden telken volt elegendő hely a cséplésre, az asztagok és kazlak elegendő távolságra voltak az épületektől. 105 Az indoklás mögött azonban nyilván az rejlik, hogy a gazdáknak így kényelmesebb volt. 1931-ben a jégeső úgyszólván az egész termést elverte úgy, hogy a falu mindennapi kenyere_is veszélybe került: A gazdálkodás folytgttiatósága céljából 41 q búza és 21,5 q rozs vetőmagot kértek a gazdasági felügyelőtől. A táblázatból világosan kitűnik, hogy az Ágoston kanonokrend uragyon lényeges gazdálkodási ága az állattartás volt. Az állatállomány alakulásáról a következő adataink vannak. A táblázatból világosan kitűnik, hogy az Ágoston kanonok rend uradalma foglalkozott egyedül juhászattal. Juhállományuk 1869 és 1895 között 72,4%-kal visszaesett. Ezt a szintet 1911-ig tartották, 1928-ra további 26%-kal csökkent a juhállományuk, azután teljesen felhagytak a juhtenyésztéssel. Legújabban néhányan tartanak juhot, de ez sem mutat fejlődést. 1869-ben még az állomány harmadrésze volt merinó juh, a többi magyar racka, de 1895-re csak a merinó juhokat tartották meg. A szarvasmarha tartása 1942-ig kisebb ingadozásokkal állandóan gyarapodott, és főleg a kisgazdaságokon nyugodott. Az uradalmak az 1895. évi adatok szerint csak annyi marhát tartottak, amennyi az igaerő-szükségletük volt és a cselédek tej ellátására kellett. A kisgazdaságok foglalkoztak marhatenyésztéssel, kisebb részben neveléssel is. A II. világháború, különösen azok a hónapok, amikor a front a falu közelében húzódott, az állományt teljesen tönkretette, annak alig 17%-a maradt meg. A marhaállomány helyreállítása természetesen nem ment gyorsan, és mire a felfejlesztés megindulhatott volna — kb. 1960 óta — a gépesítés következtében nincs szükség igásökrökre. A tenyésztés megindult, de a termelőszövetkezet 1962 után ezt redukálta. De nemcsak fejősteheneket nevelnek, vágásra is hizlalnak ökröket. 1869-ben az állomány túlnyomó része (267ből 239) még magyar marhákból állott. 1895-ben már az állomány felé pirostarka svájci volt, de még szükség volt magyar marhákra is, mert igásökörnek ezt találták alkalmasabbnak. 1935-ben már csak az állomány negyedrésze volt magyar marha, növendékből is csak annyi magyar marhát tartottak, amennyi a helyi igásökör-nevelésre szükséges volt. A megyebeli összehasonlítások Balinka marhaállományának minőségét a közepesen alulinak tekintették. 173 A kisgazdák nyilván nem elsőrendű bikákat kaptak, és kevés volt a legelő is. 1935-ben a 397 szarvasmarhából csak 224 járt legelőre. 174 Nyilvánvalóan a nagyobb növendékmarhákon kívül a teheneknek csak egy része. A lóállomány csökkenése már 1935-ben megindult, a II. világháborút azonban az 1942. évi állománynak csak 8%-a vészelte át. A háború után lassan és kisebb mértékben ismét megindult a lóállomány fejlesztése, de
