Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

101 családból 48-nak 2-nél több. 37-nek egy-két gyermeke volt és 16 volt gyermektelen. A gyermektelenségnek vagy egykének nem is vagyonmegtartási, hanem megélhetési okai voltak. A négy féltelkes (még mindig így emlegették) családból háromnak volt 2-nél több gyermeke, gyermektelen pedig egy sem volt. A 24 negyedtelkes családból 16-nak volt kettőnél több gyermeke és csak kettő volt gyermektelen. A 47 törpebirtokos (5 holdon aluli) családból 16-nak volt kettőnél több, 20-nak egy-két gyermeke és 11 volt gyermektelen. A 27 cseléd állapotú családból 13-nak volt kettőnél több, 10-nek egy-két gyermeke és 3 volt gyermektelen. Nem játszott a vallás sem szerepet, mert az 5 református családból háromnak volt kettőnél több gyermeke.

119 A népességnek 1920 utáni hirtelen emelkedése a kisgyóni bányanyitás következménye, mert ide nagy számban vándoroltak bányászok. A feudalizmus felszámolásakor még tisztán német falu, a puszták idecsatolásával vegyes nemzetiségűvé vált. Talán jellemző a provizórium korának nemzeti felbuzdulására, talán egy kis presszió is történt ennek érdekében, de 1863-ban az egész helység magyar nemzetiségűnek, csak német anyanyelvűnek vallotta magát.

120 Ez persze irreális,

121 de az 1880-as népszámláláskor a 481 németen kívül 121 magyart és 23 szlovákot is összeírtak. Szlovák nyilván a pusztai cselédek egy része volt. Az iskola, a magyar környék és magyar nyelvű közigazgatás hatása alatt a régi helybeliek egy része is magyarnak vallotta magát. 1836-ig az istentiszteleteken használt nyelv is kizárólag a német, azután havonta egy vasárnap tartottak magyar nyelvű prédikációt és énekelhettek magyar nyelven.

122 Az arány a kivándorlással kapcsolatban nagyon eltolódott 1910-re, amikor már 229 vallotta magát magyarnak, 339 németnek és csak 10 szlováknak. 1930-ra a magyarság került többségbe. 419 magyarral szemben csak 358 német és 2 szlovák maradt. Ez azonban természetes, hisz a bevándorló bányászok magyarok voltak és a németek abszolút száma nem apadt. Igen érdekes azonban, hogy 1941-ben az arány tovább tolódott el a magyarok javára. Ekkor a magyarok száma 518 (nyilván további bányászbevándorlás), a németeké 353, szlovák nem maradt.

123 A németség lélekszámának abszolút száma is csökkent tehát, pedig 1941-ben a közigazgatási hatóságokat, vagy a számlálóbiztosokat nem lehet azzal gyanúsítani, hogy a németekkel szemben pressziót gyakoroltak volna. Valószínűbb, hogy a hitleri birodalom erőszakos szervezkedésével (Volksbund) szemben alakult ki némi szerény ellenállás. Kevésbé változott a vallási megoszlás. 1848 előtt legfeljebb ha 2—4 református (nyilván egy bevándorolt magyar család) élt itt, a németség mind katolikus volt. 1869-ben már 13 evangélikus (nyilván a puszták szlovák cselédei közül), 11 izraelita (ezek is 1850 után települtek ide) és egyetlen református élt a helység határában.

124 1 8 7 7-ben 523 a katolikusok, 28 az evangélikusok száma és maradt 1 református. Az izraeliták ismét elköltöztek.

125 1910-re a reformátusok száma 11, az evangélikusoké 58, de volt 7 görög katolikus és 3 izraelita is.

120 Ez nyilvánvalóan bevándorlás jele az egyébként apadó lélekszámú faluban. Érdekes módon a vallási arányszám 1941-re a nagy bányászbevándorlás idején is alig változott. Ekkor 22 a reformátusok, 37 az evangélikusok, 7 a görög katolikusok és 3 az izraeliták száma.

127