Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

a jegyző által kifejtett véleményt: Bakonysárkányban erősödik az elnémetesedés. Véleménye szerint fontos nemzetvédelmi célt szolgálna egy napközi otthonnal egybekapcsolt magyar nyelvű állami óvoda felállítása. A nemzetiségi probléma éles formában vetődött fel az egyházközségi tanács alakuló ülésén. Holeksy Ágoston plébános indítványozta, hogy ne válasszanak olyan tagokat, akik a Neues Sonntagsblatt és a Deutsche Volksverein befolyása alatt túlzó német irányúak. Közülük mindössze egyet választatott be a plébános, Reichardt Istvánt, hogy előadhassák javaslataikat a tanácsban. Ezzel azonban a csoport nem elégedett meg és közülük két tag a tanácskozás vége felé elhagyta az ülést; Wagenhoffer Henrik kiabálva távozott. Március 21-én pedig levélben lemondott az egyházközségi tanács 12 rendes és 5 póttagja. A lemondás — írja Holeksy a püspöknek — biztos jele annak, hogy a német ajkú hívek között a túlzó nemzetiségi irányzat elterjedt. A püspök tudomásul vette a 17 tag lemondását és elrendelte a összes póttagok behívását.

102 A nemzetiségi mozgalom végül a Volksbund-szervezetbe torkollott. 1941 tavaszán kezdődött meg szervezkedésük. Gyűlés gyűlést követett előbb a Wagner-vendéglőben, míg az esténkénti hangoskodás és német nyelvű éneklés miatt ki nem tiltották őket. Ekkor átmentek a tűzoltószertár melletti községi épületbe. Az idegenből jött kortesek azonban olyan hazaáruló beszédeket tartottak itt, hogy rendőri vizsgálat után a község ezt a házat is megvonta tőlük. Következő gyülekezési helyük az Izeliház volt, az Antal-vendéglővel szemben. A falu német lakossága működésük következtében meghasonlott; ádáz viták alakultak ki híveik és ellenségeik között, nemegyszer rokonok között is. Főleg azok álltak közéjük, akik a pár évvel korábban keletkezett nyilascsoport tagjai között is szervezkedtek már; ezek most „bundisták" lettek. A helyi plébániatörténet feljegyzi róluk: „Ezeknek kevés a kulturális egyezmény. Ezek azt akarják, hogy Hitler a Dunántúlt csatolja Németországhoz." A megjegyzés az 1941-es bécsi egyezményre utal, amely a Volksbund-mozgalom jogalapját képezte. Megengedte a hazai németeknek, hogy nemzeti alapon kultúregyesületbe szervezkedjenek, németül énekeljenek, német ruhában járjanak, az államhoz való hűség megszegése nélkül. Egyre élénkülő tevékenységük következtében sorra lemondtak és elhagyták a községet az általuk háborgatott tanítók: Halmos László, Hollós Sándor és Ágoston Jolán, akinek lakását záptojással dobálták meg. A Volksbund-tagok központjuk utasítására kilépnek a KALOT-ból, így a helyi katolikus legényegyletnek az eddigi 36 helyett mindössze 12 tagja maradt. A Közoktatásügyi Minisztérium 1941-ben Bakonysárkányt is azon helyek közé sorolta, ahol német iskolát kell nyitni. Az ősszel megnyíló német tagozatba 51 tanuló iratkozott be, a „bundista" szülők gyermekei. A magyar tagozatba beiratkozottak száma 112; ennek körülbelül a fele magyar érzelmű, nem bundista szülők gyermek, a többi magyar anyanyelvű. Eddig a háromtanerős sárkányi iskolában a következő beosztás szerint tanítottak: I—III. osztályban tiszta magyar, I—III. osztályban tiszta német és IV—VI. osztályban pedig vegyes nyelvű tanítással. 1941-től kezdve I—III. osztályban tiszta magyar, IV—VII. osztályban tiszta magyar és I—VII. osztályban tiszta német nyelvű tanítás folyik. Amikor a község Volksbund-tagjai 1944. december 19-én önként kiutaztak Németországba, már 268-an voltak, ami 64 családot jelentett. A község elnevezése 1871-ig Sárkány. 1871 után önálló nagyközség, neve: Bakony-Sárkány, 1903-tól pedig Bakony sárkányként szerepel. Az 1920-as évek folyamán a község határának nagysága, művelési ágak szerinti megoszlása nem változott meg 1910-hez viszonyítva. Önálló puszták nem tartoznak hozzá. Bakonysárkány három külterületi lakott helye, majorja a következő: 1. György-major; 1903 előtt Vértesy-puszta. Dr. Vértesy Ferencnek 5 béresháza található itt, amelyben gazdasági cselédei laknak. Ennek a község Ny-i határában fekvő majornak a tájékán állt fenn a falu a török hódoltság előtt. 2. János-major; korábbi neve: Dietrich János-major és 3. István-major, amelynek neve 1903 előtt Presznyik István-major volt.