Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

zett ingatlant Mór területén. 1922-ben iskolát létesítettek az addig Bakonysárkányba járó felsődobosi gyermekek számára. A tanterem és a tanítói lakás Mór és Felsődobos adójából épült és Rácz Géza dobosi földbirtokos 100 q búzát ajánlott fel e célra. 1925-ös feljegyzés szerint akárcsak a sárkányi magyar ajkúak, Felsődobos népe is a környék (Kisbér, Ászár, Tés, Sur) szegényebb magyar lakosaiból tevődött össze. * A megnövekedett gazdasági különbségnek megfelelően fokozódott az ellentét a község társadalmában a telkesgazdák és az ún. kisházasok, vagyis a kisgazdák és a zsellérek között. A nagygazdák ugyanis kezdtek kisajátítani bizonyos jogokat a maguk számára és a község többi rétegét kirekesztették a jogokból. Az 1903-as választásokon a kisgazdák nagyobb számban jutottak be a községi képviselő-testületbe és így a helyzet uraivá lettek a községházán és az iskolában. Helyzeti előnyüket kihasználva pert indítottak a telkes gazdák ellen. A per célja: visszaszerezni a község részére mindazt, amit a telkes gazdák bitoroltak, hogy élvezhessék mindazt, ami őket mint a községhez tartozókat a község jogán megilleti. A nép kereste tehát itt a közösség igazát, mivel nyugtalan volt a helyi viszonyok következtében. A vitatott kérdések a következők: 1. A község kataszteri térképén 3577 hrsz. számmal megjelölt Csapás út használatából a telkes gazdák kiszorították a községet és azt 1400 korona összegért bérbe adták. A kisgazdák követelik, hogy a vitatott terület menjen át a község tulajdonába és használatába, a bérösszeget pedig térítsék meg. 2. A 329 hrsz. alatti parcella, a volt jobbágyok közös legelője a felperes községnek ítéltessék oda, vagy ehelyett a község nyerjen ott legeltetési és marhajárási jogot. 3. ítéljék oda a községnek a 3536. hrsz. alatti telken épült bikaistállót és kovácsműhelyt, vagy az elfoglalt 132 négyszögöl terület helyett 500 koronát fizessenek a telkes gazdák a községnek.

113 Az 1906-os választáson azonban a telkes gazdák legyűrték a kisgazdákat, a községi képviselő-testületben többségbe kerültek és a maguk érdeke szerint kívánták a per beszüntetését lebonyolítani. Egyezséget ajánlottak, amely szerint hozzájárulnak ahhoz, hogy 1. a volt jobbágyok közös legelőjén állítsák fel a községi dögteret; 2. a bikaistálló és kovácsműhely telkét hajlandók megvenni a községtől, de nem a követelt 500, hanem mindössze 115 koronáért. Itt dolgozik ugyanis a gazdaközösség kovácsa, akinek megengedik, hogy szabad idejében a község minden lakosának dolgozhat saját belátása szerinti árban. Ezt az egyezséget a képviselő-testület szótöbbséggel jóváhagyta és a pert megszüntette. A Kánya Pál, Láng Ignác és Tóth János által képviselt kisgazdák csoportja azonban megfellebbezte a számukra hátrányos határozatot, hangoztatva, hogy a kisgazdák többet kívánnak, mint amit a telkes gazdák felajánlottak. 1908-ban végül úgy állapodtak meg a szemben álló felek, hogy a Csapás út közterület, a község tulajdona. Rajta mindenkinek marhahajtási és legeltetési joga van. A volt telkes jobbágyok közös legelőjéről mindenkinek agyaghordási joga van; a rajta levő kutat mindenki használhatja itatáshoz és vízhordáshoz. A községi dögteret ezen parcella agyaggödörként használt részén hasítják ki. A viszony azonban még 1912-ben is feszült volt a gazdák és zsellérek