Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

a móri kir. járásbíróság végzése folytán bírói árverésen 101 Ft értékben adtak el. Tönkrement Szimler János és Guttman István is, akik teljesen elszegényedtek és fizetésképtelenekké válva napszámos munkából éltek egyik napról a másikra. Tiklos Terézt, Schábel Istvánt, Stohl Julit pedig úgy jellemzik, mint akik „a szó teljes értelmében semmivel sem rendelkeznek. Nincsen az a hatalom, amely az adósokon bármit is behajtson. A túljegyzett tőkék és kamatok adósai semmi biztosítást nyújtó birtokkal nem rendelkeznek."

117 Az adatok fennmaradását annak köszönhetjük, hogy Sárkányban — más községekhez hasonlóan — szokásban volt misealapítványokat tenni. Bizonyos összeget ilyen esetben a hívek felajánlottak a templom pénztára számára, cserébe évenként elhalt rokonaik lelki üdvéért misét mondott a plébános. Ezt nevezik a források „misetőkének". Steiner Fülöp megyéspüspök még 1900-ban is újabb és újabb „atyai figyelmeztetés"-ben részesíti a helybeli plébánost, mivel a misetőkét kölcsönadták a helybeli parasztoknak, azok teljes tönkremenetele folytán azonban nem lehetett tartozásukat behajtani. Kéri, szólítsa fel az illetőket, legalább forintonként fizessenek vissza annyit, amennyit lehet. Dallmann válaszában kifejti, hogy a fejérvári, móri és kisbéri takarékpénztár, valamint árvaszék 255 000 Ft erejéig már 1880-ban rá volt táblázva a sárkányiak birtokaira. Ezért nem tudta az akkori püspöki utasítást végrehajtani. „Vártam tehát jobb fordulatra, de az nem következett be, hanem egy általános bukás, a község legnagyobb része dobra került, és csak az első helyre betáblázott fent említett intézmények boldogultak a tartozások behajtásával. Ez okozta az egész község bukását és ennek áldozata lett a templom pénztára is." Steiner Fülöp püspök azonban nem fogadja el a reális érvelést és 1900. március 12-i levelében a következő abszurd gondolattal áll elő. „Az Amerikába költözött adósoknál nagyobb lehet a remény, hogy hajlandók a kárt megtéríteni, tudván azt, hogy más helyen nem egy ily kivándorolt övéinek is szokott összegeket küldeni. Jelentse továbbá: tett-e a saját részéről erélyes lépéseket a tőkék visszaszerzésére, különösen azoknál, akik Amerikába költöztek. Tisztelendőséged a misék végzésének kötelezettsége alól csak azon esetben érezheti magát felmentettnek, ha részéről a tőkék biztosítása iránt minden telhető mód alkalmazva lett."

118 Az utolsó mondatban Dallmann plébánosnak arra a korábban írt véleményére reagált, amelyet az legutóbbi levelében így fejtett ki. „Az ingyenes misemondást az alapítókért kötelezettségemmel összegyeztethetőnek nem találom." Dallmann egyébként reális szemléletéhez méltó módon ezt válaszolta főpásztora ötletére. „Az Amerikába kiköltözöttekkel szemben nem értem' mit tehettem volna? Hogy Amerikából küldjenek pénzt adósságaik födözésére, ez több illúziónál. A sárkányi adósok pedig napszámosok, kik mindennapi keresetükből tengődnek." Fokozta a nehézségeket, hogy a nyolcvanas évektől hallatlanul csekély volt a gabona ára. A legszebb búza métermázsája 7 Ft; a rozsé 6 Ft 60 kr.; az árpa 6 Ft 60 kr.; a zab 6 Ft. A bor hektolitere 7—8—9 Ft körül kelt el. Ráadásul iszonyú szárazság sanyargatta a vetéseket négy éven át 1884 és 1888 között. Majdnem egész nyáron semmi esőjük sem volt a sárkányiaknak. A krumpli, kukorica szárad, kútjaik-forrásaik kiapadnak. A gabona alig ad 1—2 szem magot, ennek ellenére ára semminek sincsen. 1887-ben például a búza ára 6 Ft (métermázsa); árpa 5 Ft 50 kr.; zab 5 Ft; a krumpli zsákja (1,5 mérős) 50 kr. A gabona ára tehát silány, de alig van eladni való. A század végén Bakony sárkányban és a vele határos móri, kisbéri hetivásárokon az 1891—1895. években átlag rozsból 1 pozsonyi mérő (= 62,5 liter) 2 Ft-ban számítható. Az árak tehát nem állnak arányban a földműves kiadásaival; a mezőgazdasági válság éreztette hatását. 1888. augusztus 17-én reggel fél hat órakor erős zúgással kísért földrengés rázta meg a község házait. A körülbelül fél percig tartó rengés a szobákban mindent táncoló mozgásba hozott, az emberek rémülten ugrottak ki ágyaikból. Újra megmozdult a föld 1889. július 11-én hajnali 3 óra 5 perckor, amikor Bakonysárkányban erős földrengés volt érezhető.