Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

./ Eddigi forrásaink csak Sárkány mindenkori névváltozatát közölték, valamint azt, hogy melyik megyében található és ki a birtokosa. 1528-ból maradt ránk az első olyan összeírás, amely a faluról több lényeges adatot elmond. Megtudjuk belőle, hogy a bíró távollétében Ferdews Pál, Ferdews Tamás és Raacz Sebestyén tették le az esküt.

16 „Saarkan" lakott egész telkeinek száma ekkor: 9. Ezek közül öt új telepítésű, ami a falu lendületes fejlődésére mutat. Az új telepesek egyelőre mentesülnek az adózás alól, így a sárkányi jobbágyok csupán négy telek után fizetnek földbért (censust), amelyet Szent Mihály-napján hajtanak be tőlük. Bársony tiszttartó azonban elengedte nekik a 2 ft 40 dénárt kitevő összeget, mivel a templom tetejét megjavították. Temploma nem új, hiszen 1528-ban tetejének javításáról értesülünk. A helység 4 ft rendkívüli adót és 5 ft rendes állami adót (dica) fizetett. A csókakői várbirtok ura, Kanizsai László ekkor Ferdinánd mellett állt, a község neki adózott. Sárkány-puszta haszonvételei 1748-as újratelepítéséig Székesfehérvár 1543. szeptember 4-i eleste után gyors ütemben szerveződött az új török területi közigazgatás. Sárkány a székesfehérvári szandzsák egyik közigazgatási területegységébe, a magyar járásnak megfelelő székesfehérvári náhiébe került. A csókakői török, valamint a cseszneki, szentmártoni, komáromi magyar végvárak közé ékelődő falu lakói szüntelenül ki voltak téve a csatározásoknak, zaklatásoknak és hamarosan elmenekültek. Erre enged következtetni az a tény, hogy az 1582^es török adóösszeírásban már nem szerepel.

17 Az 1662-ben keletkezett urbárium pedig világosan és egyértelműen a Csókakő várához tartozó 26 lakatlan puszta közé sorolja.

18 Sárkány „futásának" tragikus történelmi tényét őrzi a népi emlékezet a községtől Ny-ra fekvő „Faluhely" dűlő nevében. A 26 „puszta falu helek"-et többségében Komárom és Győr megyébe tartozó községek jobbágyai haszonbérben használták. Sárkányért a császáriak adnak 6 ft-ot, a bikakútiak ugyanennyit. Erdeit a giőmeriek (GyömörŐ, Győr megye) használják 5 ft-ért. A bikakútiak említése arra utalhat, hogy a mai bikakúti dűlő vagy a bikakúti hegy környékén az erdőkben meghúzódhatott még némi lakosság pár házból álló tanyagazdaság formájában. Egy időben a bannaiak is bírták a falut és 20 ft-ot fizettek érte. Egy 1685-ben készült becslés határát 1000 ft értékűnek mondja és telkeiről megjegyzi, hogy egészen lakatlanok.

19 A csókakői uradalomhoz tartozó községek és puszták 1690-es leírása Sárkányt Nagy- és Kisveleg gazdasági erejéhez és nagyságához hasonlítja, mivel területe 1/2 mérföld nagyságú, a disznók és más állatok legeltetése legalább 50 ft hasznot hoz. A bérlő jobbágyok tehát erdeit makkoltatásra, tűzi- és épületfa nyerésére, mezőit pedig legeltetésre használták. Különösen a glandinatio (makkoltatás) és a lignatio (faizás) haszonvétele lehetett jelentős, hiszen az összeírás szerint Sárkány-pusztát: „Egészen erdőség nőtte körül."

20 A török hódoltság utolsó évtizedeiben •— egy