Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

A fenti adatok csak a rendelkezésünkre álló tényszámok, nem fedik a falu valóságos állatállományát. Az 1848 előtti időből származó adatok a földesúr állatállományát, elsősorban a juhászatot, természetesen nem tüntetik fel. 1869-ben a szarvasmarhák számát összesítve adták meg, nem tudjuk ebből mennyi az ökör, mennyi a tehén és a növendékmarha. A sertésállományból 1848 előtt csak az egy éven felüli állatokat tüntették fel. Az 1863. évtől kezdve a szám a teljes sertésállományt mutatja, ide értve még a malacokat is. Ettől függetlenül is világos, hogy a faluban inkább a lovakat használták igásállatnak, mint az ökröket. A lóállomány 1869-ig nagyjából egyenletesen gyarapodott. 1895-re azonban erősen visszaesett, és lényegileg ebben az állapotban maradt 1935-ig, de 1935 és 1942 között ismét visszaesett. Az 1869 és 1895 közötti apadásnak nyilvánvalóan az az oka, hogy áttértek igásállatként az ökrök használatára, mert ugyanebben az időben az ökörállomány erősen megnőtt. Talán az a józan megfontolás vezette a lakosokat, hogy a lovakat katonai igénybevétel is fenyegeti, az ökröket azonban nem. 1942-ből az igásökrök számáról nincs adatunk, de a szerfelett magas növendékmarha-mennyiségben alkalmasint ökröket is kereshetünk. A fejőstehenek száma nagyon ingadozott. A legmagasabb számot 1942-ben érte el. A II. világháború katasztrofális pusztítását nehezen heverték ki. Mire ez sikerült volna, elkezdődött a tsz-gazdálkodás, amelyben az állatok számát többé falunként nem tarthatjuk nyilván. Az új állattenyésztési gazdálkodás jele a korábban soha nem ismert mennyiségű baromfi. Ami az ingatlan birtokmegoszlását illeti, 1863-ban ezt még nem holdszám szerint, csak volt jobbágy telkenként tartották számon. Ekkor 31 birtoktalanon kívül volt 36 házas zsellér, 39 negyedtelkes (nagyjából 9 holdjával), 7 féltelkes (nagyjából 18 holdjával), egy háromnegyed telkes (kb. 27 hold) és egy egész telkes (kb. 36 hold) gazda a Zichyek nagybirtokán kívül. Az 1869-es statisztikát már kataszteri holdakban számolva mérték. Ekkor volt 64 tíz holdon aluli, 27 10—25 holdas, 3 25—100 holdas gazda és a nagybirtok. Ezek a számadatok látszatra a paraszt birtokosok vagyonosodását mutatják, mert a 10 és 25 hold közöttiek száma 20-szal nőtt, a 25 holdon felülieké is eggyel, de lehet, hogy az 1863-as kimutatás még nem pontos felmérésen alapult. 1925-ből nincs pontos felmérés, csak azt tudjuk, hogy az 1268 holdas nagybirtokon kívül csak kisgazdaságnak minősülő birtokok voltak, átlag 7 kat. hold nagyságban. Ez azonban a falu parasztságának vagyoni rétegeződéséről nem mond semmit. Az 1941. évi kimutatás szerint a faluban 12 1—3 holdas, 6 3—5 holdas (ezek saját földjük megműveléséből nem élhettek meg, másutt kellett munkát keressenek), 15 5—10 holdas, 9 10—20 holdas, 3 20—50 holdas gazdaság volt a nagybirtokon kívül.

77 Tehát a faluban mindössze 12 olyan gazda volt, aki rendszeresen foglalkoztatott bérmunkást, esetleg cselédet is tartott. További 15 gazda megélt a saját földjének megműveléséből, a község lakosságának nagy többsége azonban munkát keresett. 1907-ben ugyan csak 12 családfőnek nem volt sem iparigazolványa, sem ingatlana, de további 26-nak ingatlana nem érte el a 4 kat. holdat. Ezek természetesen szintén munkát kerestek. Igaz, ebben az évben mezőgazdasági munkás-igazolványt senki sem kért, és mindössze 7-en szerződtek más helységbe aratásra. Ez