Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

BAKONYKUTI I. A falu Fejér megye nyugat—északnyugati szélén fekszik, a Bakony hegység lábánál. Határában és környékén már 300 méteren felüli magaslatok is vannak, melyekről a falu felé eső lejtők meredekek. Guttamásitól háromnegyed, Isztimértől egy óra járásnyira van. A dombos határ nem nagyon termékeny, mint ez az úrbéri elkülönítés során adott szakértői becslésből és az 1863-ban feljegyzett terméseredményekből is kitűnik. Van ugyan a határában első osztályúnak minősülő föld, de akad kavicsos „roszszabb földvegyületű" és „ritka füvű rossz legelő" is. (Szentegyházi jobbágyi dűlő, Űjföldi dűlő, Buroki urasági föld, Vatolcsapás, Hármashatártól délkeletre levő legelő).

1 Nevét Kwthy-nak, Kwth-nak

3

, Kwty-nak

4

, Kuttynak,

5 a XVIII. század közepétől kezdve rendszeresen Kúti-nak írták.

6 Csak 1903-ban kapta a megkülönböztető Bakonykuti nevet. A II. József-kori országleírásban persze németesen Guti-nak írták.

7 Neve a magyar kút főnévnek -i képzős származéka. A vidék vízben szegény, ezért az itteni kútnak nagy volt a fontossága. A megkülönböztető Bakony előtag a hegységre utal.

8 II. Legrégibb írásos említése 1424-ből való, de ezután legközelebb csak 1497-ben említik. Akkor egy része a Veszprém megyei Bátorkő várához tartozott, más része köznemesi birtok volt.

9 1541-ben azonban már Palota (Várpalota) vár uradalmához tartozott. Ekkor I. Ferdinánd megengedte Fehérvár városának, hogy Csórral, Isztimérrel és Gyónnál együtt elfoglalhassa és jövedelmét húzhassa mindaddig, amíg Palota vára, a „lázadóktól" vissza nem kerül a király birtokába. Ez az engedély Fehérvárnak a Podmaniczkytól elszenvedett kárai megtérítését szolgálta. Az erre vonatkozó privilégiumot I. Lipót 1693-ban még megerősítette, de valószínűleg a város soha nem tudta elfoglalni e falukat, alkalmasint a fenti privilégiumlevél alapján sem iktatta birtokba magát, mert a város 1703. évi kiváltságlevelében e falukról már nincs szó, a város nyilvánvalóan nem tudta a