Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye

szántóföld mennyiségéből a katolikus iskolamester számára, akinek eddig semmi birtoka nem volt, egy negyed telki, illetőség és oltványos kertnek is, az illető oktatók felügyelése alá 1 hold kiadásba tétessék. 3. Az új kiosztás a jobbágyság kívánsága szerint ugyan, de mégis minden zavarok elhárítása tekintetéből, oly rendben menjen végbe, hogy a rétföldek egy külön tagban kiosztatván, annyi dűlőkbe mérettessenek ki, amennyit a hely színe és a célszerű igazságos fölosztás megkívánnak. Mivel pedig a szesszionális földek közül még az előbbi rendelkezéskor megállapított zsinórmérték szerint a papitized és így a kettős dézsma alá tartozó szántóföldek 352 holdra volnának számítandók, de ezek vízmosások és homoktorlódások által okozott hiányok miatt a hitelesített birtokkönyv szerint jelenleg csak 332 7/16-ot tennének ki, ezért e tekintetben jelen állapotot állapítván meg a jövőre is zsinórmértékül, a munkálandó mérnök úgy fogja az új kiosztást intézni, hogy ezen 332 7/16 holdnyi mennyiség három nyomásokhoz képest három egyenlő részekbe elkülönözve, ezekben minden jobbágyok házülésű illetőségük arányában egyenlőképp részesíttessenek. 4. Ami a föntebbi pontban előszámlált illetőségeknek kielégítése, továbbá a súri úttól a nyugati Dolosd pusztára az úgynevezett dolosdi jobbágy részeken keresztül vezető 20 ölnyi szélességű csapásnak és végre a szükséges közlekedési utaknak a nevekedhető vízmosásoknak tekintetéből és kellő szélességben leendő kijelölése után az összes szántóföld és rét mennyiségéből fönt marad a különben is silány termékenységű zavinyicai dűlőből legelőnek elhagyassék és a tőszomszédságában levő határerdő legelőhöz csatoltassék. 5. A rendezés kérdése ekként elintézve lévén, ami a legelő elkülönözését illeti, ámbár a törvény rendelése szerint a határbeli legelőből, bármely szűk legyen is az, a földes uraságot kizárni lehetne, pedig azt kizárólagos használatában levő, birtokának föláldozására kényszerítené, a nagyméltóságú földes uraság mégis a vele szépségesen megegyező jobbágyaival atyai kegyességét éreztetni és azoknak sorsukat és fönnmaradásukat biztosítani de egyszersmind utódait is minden perlekedésnek kényelmetlenségétől mentesekké tenni kívánván, a határbeli 362 12/16 holdat kitevő úgynevezett határerdei legelőből a juh akolon felül levő, eddig is sózó, etető helynek használt, mintegy három holdnyi sarkon fölül csupán egy 20 öl szélességű csapást tart fönn birkái s marhái számára, mely a helységben levő major épülettől a baláta földek mellett levő vízmosás mentében Sikátor pusztára vezet. A többi egész legelőt s erdőt pedig zavinicai földekből kieső, a 4. pont szerint legelőhöz kapcsolandó térrel, úgy a helység határában minden hasznavehetetlen darabokkal együtt a helységbelieknek kizárólagos használatába és bírásába örökösen átengedi. Sőt még örökösen és kizárólagosan átadja nekik legelői minőségben a szomszéd Dolosd pusztának keleti azon részét, mely északról Bucsák vagy Fekete berek érnek árka, nyugatról a súri határ, délről pedig a nyugati Dolosdot a keletitől elválasztó súri érnek árka között fekszik oly kikötéssel azonban, hogy mivel eszerint a Fekete berek ere a Gaja vizén levő Barát vagy Nemes István malomtól kezdve egész a súri határig Csernye helység és Sikátor és Dolosd puszták között a súri ér pedig a nyugati Dolosd puszta és Csernyei határ közt állandó és örök határokul van megállapítva, azért ezen árkok kellő mélységre és csekélyebb görbületeket