Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Kállay István: Alcsútdoboz

tartottak, az ún. alcsúti fajt, amely finomságával és gyapjúgazdagságával a hazai fajok legjobbjai közé tartozott.

90 1863-ban összesen 36 család élt iparból. 1—1 asztalos, ács, bognár, szabó, szíjgyártó, 2—2 kereskedő, kocsmáros, 3—3 kőműves, lakatos, molnár és mészáros, 5 csizmadia és 6 takács volt a községben. Az iparosok száma nem nőtt, sőt 1873-ban 36-ra, 1883-ban 32-re csökkent. 1886-ban 40 iparos működött, köztük 3 szabó, 2 cipész, 4 bognár, 1 kádár, 2 kőműves, 5 asztalos, 3 szövő, 4 kovács, 1 mészáros, 3 szíjgyártó, 5 csizmadia, 1 bádogos, 2 lakatos, 1 borbély, 1 sütő és 2 molnár. A kőműves és ácslegény napi bére 1 Ft 50 krajcár, a cserepesé 2 Ft. Egy férfi napszám 50 krt-t, egy női 40 krt-t, egy kétlovas napszám 2 Ft 50 krajcárt ért. Alcsúton egyesült ipartársulat működött.

91 1886-ban a regálé bérlő és mészáros 142 szarvasmarhát, 60 juhot és 256 disznót vágott az uradalmi vágóhídon. Közvágóhíd építése 1910-ben merült fel, építésére a következő évben került sor. A község az italmérési jogot megváltotta és házilag kezelte. A századfordulón a községben háziipart nem űztek, ipartelep sem volt. Az elöljáróság — a közgyűlés határozatára — 1912-ben folyamodott a heti- és országos vásár tartási jogának megszerzéséért. A vasútállomás építése 1911-ben merült fel. A képviselő-testület ekkor úgy foglalt állást, hogy szükségtelen a személy- és teherpályaudvar létesítése, mivel Bicskén volt vasútállomás. Az építéshez szükséges 20 000 koronát nem szavazták meg, sőt József főherceghez sem folyamodtak az összegért. 1914-ben már csak 10 000 koronára lett volna szükség, amihez az egész lakosság véleményét kérték. Az 1914. április 22-i közgyűlés 13:2 arányban megszavazta a 10 000 korona hozzájárulást, de kikötötte, hogy az állomást az általuk kijelölt helyen kell felépíteni. Az összeg kifizetéséhez igénybe vették a bicskei takarékban elhelyezett 4730 koronát, illetve kölcsönképpen 5270 koronát vettek fel.

92 1863-ban Alcsúton két (katolikus és református) iskola volt. 1870-ben 264 férfi és 305 nő (az összlakosság 34,6%-a) nem tudott olvasni. Az 1890-es évektől kezdve ismétlőiskola működött. A századfordulón már 3 iskoláról szól a hivatalvizsgálati jegyzőkönyv. Az óvodát a főherceg tartotta fenn.

93 Az alcsúti Egyesült Ipartársulat 1874-ben alakult meg, 45 taggal. 1882-ben jött létre az önkéntes tűzoltó szakasz, amely két évvel később már egyesületként szerepelt. Szabályzatát maga a főherceg készítette el; a tűzoltók sisakjukon az ő címerét viselték. Főparancsnokuk József főherceg, alparancsnokuk Libitsch Lajos gazdatiszt. Tagjainak száma 132. A főherceg szívesen tartózkodott tűzoltói között, erről az újságok gyakran cikkeztek. A századfordulón a fenti egyesületeken kívül olvasókör és népsegély ző egylet (mint szövetkezet) volt a községben.

94 Az 1880-as években az uradalmi orvos látta el a körorvosi teendőket. A községben bába volt. 1899-ben a körorvos hetente egyszer (kedden) látogatta a betegeket, havonta egyszer vizitálta a mészárszéket. Állatorvos az uradalom egyik pusztáján volt található. 1—1 községi és magánszülésznő volt. 1906-ban már magánorvos is praktizált. 1909-ben Alcsútot a felcsúti orvosi körzetből a vértesacsaiba osztották be.

95 Megemlítendő, hogy Timon Ákos egyetemi tanár Alcsúton 1891-ben a jogi tudományokra oktatta József Ágost főherceget. Az órákon Mária Dorottya főhercegnő is részt vett. Libitsch Adolf, az alcsúti uradalom