Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Kállay István: Alcsútdoboz

fogadó. A jobbágyoknak ekkor 156 hold szőlőjük volt a Cser- és a Kishegyen. A borkilenced bevétele: 79 vödör fehér és 39 vödör piros bor. 1828-ban 10622 négyszögöl szőlőt írtak össze. Jellemző, hogy a Fejér megye szőlőövezetébe tartozó 30 helység közül csupán kilencben (köztük Alcsúton) fordult elő a kaszáló-arató-cséplőmunkák időszakos vállalása.

70 Az állattenyésztésre vonatkozó legkorábbi adataink 1711-ből származnak. Ebben az évben 39 ökör, 17 ló, 37 tehén, 10 borjú, 43 juh, 30 disznó, 11 méhkas volt a faluban. 1724-ben 61 ökör, 11 ló, 38 tehén, 34 borjú, 49 disznó és 22 méhkas az állomány. Hámos jószág összesen 44 volt; az összeírok szerint „kevés". Az állattenyésztést nagymértékben akadályozta a szűkös legelő; a XVIII. század közepén az alcsútiak dupla fűbérért idegen területen legeltettek. Az 1768. évi urbáriumban is olvashatjuk, hogy a legelő hiánya miatt tehenet nem tarthatnak.'

1 Egyre nagyobb gondot jelentett a falunak az árendások fölös számú birkája, amelyek a legelőt teljesen felemésztették. Az 1768. évi urbárium megtiltotta a juhok tartását, a teheneket részesítette előnyben a vaj szolgáltatás miatt. Benedek János birkás ennek ellenére 1773-ban 400 fejős juhot, 100 ürüt és 100 bárányt tartott az uradalmi, és 800 juhot a saját állományából. Megkapta az urasági rétek szénáját és a majorsági és a dézsmagabona szalmáját.

72 1774—1775-ben 88 ökör, 44 tehén, 12 tinó, 14 borjú, 89 ló, 69 disznó volt a faluban. 1777-ben az uraság 75 disznót tartott. 1840-ben már igen magas (4—5000) az uradalmi birkák száma. 1846— 1847-ben 24 ökröt, 34 tehenet, 136 lovat és 29 disznót írtak össze Alcsúton. Juhok nem szerepelnek.

73 Lényegesen jelentéktelenebb Alcsút ipara: 1738-ban 3 takácsot, 1 csizmadiát és 1 mészárost találunk. Malom helyben nem volt, esős időben a közeli vérti és szentgyörgyi, száraz időben a csurgói és tatai malomba jártak az alcsútiak. Ez a helyzet egész korszakunkban nem változott.

7/

' 1774— 1775-ben összesen két, 1784—1787-ben 4 kézművest írtak össze. 1828-ban már 14 a mesteremberek száma. Ebből csizmadia 2, takács 6, kovács 4, szabó 1 és lakatos 1. 1838-ban 17 kézműves működött.

75 Alcsút lakossága a XVIII. században magyar, és csaknem egészében református. így az egyházi kérdések számottevő szerepet játszottak. A református egyházközség eredete Mohácsig nyúlik vissza; 1620-ban már saját lelkipásztora volt.

76 Egy 1721. évi tanúvallomás szerint „még a török Bécs alá menetele előtt is helvét confession valóké volt az alcsuthi templom, ugyan magok is csináltatták, mivel az előbbeni nem kedvük szerént volt csinálva".

77 1 7 2 5-ben a Patajon tartott zsinaton részt vett az alcsúti prédikátor is.

78 Az 1760-as években merült fel a templom eredete körüli vita, amely ezekben az években rossz állapotban volt (nádtetejét a gerincen a szél teljesen elhordta). 1764-ben a veszprémi püspök kérte a helytartótanácstól, hogy Alcsúton plébániát szervezhessen. Ugyanebben az évben a pálosok megakadályozták, hogy az elhalt Csokonai László prédikátor helyébe újat hozzanak. Ekkor vették el az ácsai református templomot azzal, hogy az acsaiak járjanak Alcsútra.

79 Mária Terézia 1765-ben engedélyezte az alcsúti reformátusok vallásgyakorlatát, mivel korábban is mindenkor gyakorolták. Oratóriumukat is meghagyta. 1766-ban az alcsútiak — arra hivatkozva, hogy most már az acsaiak is hozzájuk jártak —• templomuk kibővítését kérték. Ugyanezt ismételték meg 1773-ban és 1775- ben. Ekkor már a prédikátor házát és az iskolát is bővíteni akarták.