Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

nyét: „Az ittlakó polgárság lelkülete jó, és így minden körülmények oda mutatnak, hogy Roth egész táborával semmivé tétetik."

231 A polgárok ismételten tanújelét adták hazaszeretetüknek; újabb felkelésük, a honvéd alakulattal karöltve végrehajtott hadművelet keresztülhúzta Roth vezérőrnagy tervét. Perczel október 4-én délben gyors előtörésre szólította fel Görgeyt, aki „nem csekély bátorsággal és ügyességgel" vonult csapataival Tácig, és diadalmasan megütközött a tartalékhadtest előőrseivel. Az ütközet során egy huszár elesett, három pedig megsebesült. Az ellenség 11 halottat és több sebesültet vesztett. Trangoss kapitány Abára érkezett, majd Soponya környékén tábort vert, amikor futárok adták hírül, hogy ellenséges csapatok közelednek Soponya és Keresztúr felé. A hadművelet körzetében levő helységek népe lázas sietséggel szervezte gerillacsapatait. Közel 1000 horvát „vesztél magyar" kiáltással a kora esti órákban betört Aba határába. A támadásról értesülő Trangoss a Hunyadiak 6. századát és a kun népfelkelőket vezette Abára; a felkelt nép és a Hunyadiak szétverték, megfutamították a betolakodókat. Fiáth György abai birtokos, nyugalmazott kapitány és Sztanovics Ferenc lelkész vezetésével a népfelkelők „oly bősz rohammal futottak a faluból ki a rabló csoport elébe, hogy alig fél órai tüzes csata után a sokkal nagyobb számú ellenséget csúful szétverték". Az ütközet során 5 ellenséges katona vesztette életét. Október 5-én reggel Perczel Bárándra érkezett. Serege harci szellemét a gyakori esőzések, a hideg és az élelmezési gondok sem csökkentették. Bárándpusztán rajtaütöttek Forster császári őrnagy 1500 főből álló egységén. Görgey és Perczel átkaroló hadműveletet hajtott végre, az ellenség jobb szárnyát bekerítették, visszavonulását megakadályozták. Perczel már az ütközet megkezdésére adott utasítást, és a csatározások meg is kezdődtek, amikor fehér zászló jelezte, hogy a horvátok megadják magukat. Forster őrnagy egységének lefegyverzése bizonyította: a fáradt, nyugalmat és biztonságot sehol nem találó tartalékhadtest jelentős ellenállásra képtelen. Az abai és a bárándi siker egyaránt lelkesítette a honvédeket és a népfelkelőket. Pihenés nélkül Tácra vonultak, ahol Jellasics és Roth pusztításának szomorú látványa fogadta őket. Hamarosan egy horvát tisztet vezettek Perczel elé. Roth „fegyvernyugvási vagy kiegyenlítési" szándékát tudatta az ezredessel. A fegyverszüneti tárgyalásokkal a császári vezérőrnagy időt akart nyerni. Perczel feltétel nélküli kapitulációt követelt, s ebben a szellemben tárgyalt a délutáni órákban Philippovich tábornokkal is. Azonban a tábornoknak a fegyverletétel megkötésére nem volt megbízatása, a táci megbeszélés azzal zárult, hogy Perczel 6 órai gondolkodási időt engedélyezett. Fáradt csapatait pihentette. Felkészült a kilátástalan helyzetben levő hadtest megsemmisítésére. Természetesen Roth válaszának megérkezéséig ideiglenesen felfüggesztette a csapatmozdulatokat.

232 A felfegyverzett fehérváriak is figyelemmel kísérték az eseményeket. Begg utasítására október 5-én, reggel ismét csatarendben álltak. Ulmann századost nevezték ki a városi nemzetőrök és népfelkelők parancsnokává. Rendkívüli intézkedéseket foganatosítottak a rend és a fegyelem megszilárdítása érdekében. Mind gyakrabban került sor engedély nélküli lövöldözésre, és a rendbontás során egy zalai nemzetőrt halálosan megsebesítettek.

233 Október 6-án Begg őrnagy egysége elhagyta a várost, s Mór felé vonult. Csak 1 nemzetőrzászlóalj maradt Székesfehérváron. Csányi a regu-