Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

történő szállítására kötelezték a bírót. Az alispán futára Soponyán a táci jegyzővel találkozott, aki ugyancsak megerősítette Roth előnyomulását, sőt az is ismert volt előtte, hogy Ozoráról Dégen és Kalózon át Fehérvár ellen vonul, s „hihetően ott holnap meg is érkezik". A városbizottmányt Kálóz megszállásáról a megye alispánja értesítette. A tudósítás nem keltett riadalmat, az ellenállás megszervezését most a bizottmány tagjai, elsősorban Hadhalmy és Eischl irányították. Futárokat, sürgönyöket küldtek a falvakba, mindenütt fegyverbe szólították a népet. Perczel ezredest Gárdonyban, Vigyázó Ferencet Csákváron keresték föl, a nemzetőröket és a horvátok fegyvereivel fölfegyverzett népfelkelőket fokozott éberségre utasították. A postamestert felügyelet alá helyezték, mert formaságokra hivatkozva, több mint egy órán át visszatartotta a segélykérő felhívásokat. Kitörő lelkesedést és megnyugvást eredményezett Begg őrnagy mintegy 4000 —4500 fős egységének megjelenése a Budai úton. A város polgárai azonnal élelemmel látták el a Sós-tó környékén tábort verő honvédeket.

2-'' A megye határát átlépő Roth Fehérvárra vezető útját népfelkelők és reguláris erők zárták el. Csak napok kérdése volt az ellenség megsemmisítése. Móga október 3-án Perczeit a magyar hadsereg 5. osztályának parancsnokává nevezte ki. Az ezredes átvette a bal szárny parancsnokságát. Görgeyt alárendelték Perczelnek, és ezzel megkezdődött az egymással „versengő vezérek" ellenségeskedése; a radikális Perczel és a liberális Görgey között kirobbant ellentét részben hadvezetési, részben politikai jellegű volt. Már itt, a Roth elleni hadművelet során megmutatkozott kettejük ellentéte. Görgey nyíltan bírálta Perczeit, az Országos Honvédelmi Bizottmány azonban nem vette figyelembe konfliktust szító jelentéseit, hanem utasította, hogy „egyetértésben" minél előbb semmisítsék meg a horvát tartalékhadtestet és a hadvezetés terén szerzett gyakorlati ismereteinek birtokában nyújtson segítséget Perczelnek.

220 Perczel Mór október 3-án az Ercsi és Adony térségében állomásozó Görgey vei felvette a kapcsolatot. Szolgaegyházán egyesítette erőit; a Hunyadi-, a Szabolcsi- és a Zrínyi-zászlóaljakat, a Miklós-huszárok két századát és a tüzérséget. Reguláris csapatainak létszáma elérte a 3500 főt.

22

' A tartalékhadtest szétzúzásának feladatával megbízott Perczel gyorsan cselekedett. Meszlényi őrnagyot Seregélyesre rendelte; a Miklós-huszárok egy századából, a Hunyadiakból és egy 1 2 ütegből álló egység október 4-én Bárándpusztát érte el, s biztosította a fehérvári országutat. Trangoss százados a Hunyadi-zászlóalj 6. századával és Hidasi kapitány a kun századdal Sárosdig vonult. A körösi népfelkelők — parancsnokuk Vajda László őrnagy — Perkátáig nyomultak előre, ahol „a felkelésre kész ottani népet" csatlakozásra szólították fel. A Vajda őrnagy által vezetett 2000 —2500 felkelő összevonásának körzete ugyancsak Sárosd térsége volt, s megérkezésük után Trangoss két századával október 4-én hajnalban Sárosd—Csillagmajor körzetéből Abára vonult. Itt Szűcs nemzetőr kapitány áldozatos munkával szervezte a vidéki népfelkelőket, és a kudarcok sem törték meg. Aba vidékén jól szervezett gerillacsapatot akart kiállítani. Tervét maradéktalanul nem tudta megvalósítani, mert a nép „csak az igen közeli veszély" hatására szállt táborba, falvaikat elhagyni nem akarták. A kis létszámú sárréti gerillák mégis igen fontos feladatot teljesítettek: Aba—Seregélyes—Sárosd térségében az erdőket, kukoricaföldeket, nádasokat átkutatták. Perczeit, Görgeyt fontos információkkal látták el. A kő-