Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

sították a felhalmozott élelem védelmét, megfigyelés alatt tartották a postahivatalt és a megyeházát is. Az itt elhelyezett 400—450 főből álló egység viszonylagos biztonságát az objektumot körülvevő magas falak biztosították. Jelentősebb erő, 700—750 fő szállta meg a móri és zámolyi út között levő téglaégető kemencék környékét. Waldmann kapitány egysége a móri utat biztosította, de ügyelt a lakosságra is. A dombon levő téglaégető körül kiépített ideiglenes tábor a vidék megfigyelését is lehetővé tette. Jellasics a dél felől közeledő Roth-hadtest megérkezéséig a helyőrség feladatává tette Székesfehérvár biztosítását. A felkelt nép erejét megismerő bán október 1-i proklamációjában megtorlással fenyegette a várost, ha annak polgárai a hátrahagyott horvát erőket megtámadják.

208 Nem volt alaptalan Jellasics félelme. Székesfehérváron is megnövekedett a felkelők tábora; vidékiek özönlötték el, a pákozdi győzelem és a horvátok fejvesztett menekülése megtörte a rettegést. Nem a helyőrség volt a város ura, hanem a nép. A menekülő egységeket egyre gyakrabban fenyegették a népfelkelők, parancsaiakat megtagadták. Ez történt Iszkaszentgyörgyön is, ahol előfogatokat rendeltek. A község lakói a szőlőhegyekbe húzódtak a horvátok elől. Öt menekülő katona kísérte a bírót a férfiak után. Jellasics parancsát már senki nem hallgatta meg, a férfiak nem tértek vissza a faluba. A menekülők derékhada ellen szórványos ellenállást fejtettek ki a községek. Nagyobb veszély leselkedett a kisebb csoportokban menekülőkre. A csapataiktól elmaradókat a felkelők lefegyverezték és megölték. A Székesfehérvárról Győrbe vezető úthoz legközelebb a zalai önkéntesek állomásoztak. Vigyázó és Kisfaludy százados vezetésével szeptember 30-án reggel Zámolyon át Pátkára érkeztek. Itt az egész helységet fegyverben találták. Október 1-én Csákvárra vonultak, s Jellasics visszavonulásáról értesültek. Október 2-án egy 500 főből álló menekülő egység megtámadására és lefegyverzésére készültek fel. A főseregtől elszakadt alakulat a keresztesi, zámolyi és pátkai erdőkben, szőlőkben keresett menedéket. Magyaralmás térségében akarták elérni a derékhadat, de a zámolyiak és magyaralmásiak „nagyobb része a rablók ellen felkelt", s üldözőbe vették őket, harmincnál is többet pedig megöltek. Vigyázó egysége csak a lakosok hősi helytállása után érkezett meg. Gyors előnyomulásukat és a horyátok lefegyverzését az előfogatok hiánya hiúsította meg. A szekereket és lovakat Jellasics nem engedte el a táborból, csak azok tértek haza, akik vállalták a szökés kockázatát.

200 A fősereg október elsején érkezett Mórra; feldúlták az egész környéket; Mór, Keresztes, Sőréd, Isztimér, Sárkány, Bodajk, Ondód, Balinka és Veleg helységeket kirabolták; a károk összegét 70 000 Ft-ra becsülték.

210 A helységek közül Mór lakói szenvedtek a legtöbbet, itt nemcsak átvonult, hanem meg is szállt Jellasics. Feltehetően a mezővárosban értesült gr. Lamberg Ferenc altábornagy felkoncolásáról. Rendkívül feszült hangulat uralkodott a főtisztek között. Jellasics megvárta a Kress-losvasezred csatlakozását, majd október 2-án. a hajnali órákban folytatta visszavonulását Győr felé. A menekülő sereghez csatlakozó ezred szeptember közepén hagyta el állomáshelyét, közel egy hétig rendszeresen változtatták tartózkodási helyüket, október elsején Kiskesziben tűntek fel. Az ezred egyik kapitánya szállást rendelt a helységben, de mégsem ott, hanem Móron szálltak meg. A fősereg gyors menekülését illetően — október 3-án dél6 Fejér megyei történeti évkönyv 12. 81