Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

nem sürgette, a horvátok rablásáról pedig megjegyezte: ,,. . . ugyan mit vihetnek el a paraszttól egyebet rongynál". A konzervatív politikus akkor tért vissza a városba, amikor szeptember 17-én István nádor, a magyar­országi ellenforradalmi erők vezetője átutazott Székesfehérváron. Találko­zásukra ismereteink szerint nem került sor. Zichy nyíltan Jellasics bevo­nulása után lépett a színre, nemcsak az osztrák—horvát tisztek társaságá­ban tűnt fel, hanem többször megfordult a bán főhadiszállásán is. Sőt, a Jellasicstól kért és kapott menlevél egyértelműen bizonyítja, hogy a megye volt főispáni helytartója korábbi politikájának megfelelően az ellenforra­dalom szolgálatába állt. Együttműködése a horvátokkal arra is okot szol­gáltatott, hogy a kortársak a hazaáruló sárszentmihályi iskolamestert személyes megbízottjának tartsák. Zichy jelen volt azon a kihallgatáson is, melyre Jellasics a megye első alispánját főhadiszállására rendelte, és serege élelmezése érdekében erélyes intézkedést követelt. Zlinszky feltárta a bán előtt, hogy a zsarolások, a környező helységekben elkövetett rablá­sok és pusztítások gátolják a parancsok teljesítését; a megyeháza udvarára berendelt előfogatosok lovait elvették, az igásökröket leszúrták, s nemegy­szer kocsikról hordták el a kenyeret. Ilyen viszonyok közepette a bizott­mány nem tudta maradéktalanul teljesíteni Jellasics követeléseit. A bán nem vette figyelembe Zlinszky szavait, meg sem ígérte a visszaélések meg­szüntetését. Üjból bevált módszeréhez, a zsaroláshoz folyamodott, rekvirá­lással, pusztítással fenyegette meg a megyét. Szeptember 28-án reggel ismét kihallgatáson jelent meg az alispán. Most az elrejtett fegyverek után érdeklődött az osztrák—horvát sereg fővezére. Zlinszky bátor magatartás­ról tett tanúbizonyságot, nem fedte föl, hogy a megyeháza padlásán közel 500 lándzsát és kardot rejtettek el. A tolnai nemzetőröktől átvett fegyve­reket pedig szeptember 26-án Csákvárra szállította. 201 A megyeházán elrej­tett fegyvereket kereső horvátok akciója eredménytelennek bizonyult; a lándzsákat és kardokat majd október 4-én a népfelkelőknek osztják ki, hogy a reguláris csapatokkal együtt meghiúsítsák Roth betörését. A horvátok élelmezése súlyos helyzetbe juttatta a várost, a búza- és lisztkészleteket felélték. Éhínség fenyegette a polgárokat. A városi bizott­mány 390 birkát és 16 szarvasmarhát vásárolt, a megyebizottmány 100 ökröt hajtatott Fehérvárra. Mindez nem volt elég, a lakosság ellenállásának fokozódásához az is hozzájárult, hogy a Somogy megyei önkénteseket a kórházból kizavarták, az elrabolt ökröket olcsón árulták, a ,,babkárok" házról házra vezették a martalócokat, előszeretettel keresték föl a módos, patrícius családok házait. 202 Szeptember 29-én reggel, amikor Jellasics megindította csapatait a berényi és a budai úton Pákozd irányába, már a lakosság mozgósítása is megkezdődött. Izmay (Fleischer) János képviselő a szőlőkbe siető férfiakat arra ösztönözte, maradjanak a városban, s készüljenek fel a horvátok meg­támadására. Székesfehérvár polgárainak ellenállását az is indokolta, hogy a Roth-hadtest ellátására 10 000 adag kenyeret rendelt a bán. Jellasics tehát 29-én várta a tábornok megérkezését, holott Roth a pákozdi csata napján Dombóvár, Konyi és Pincehely térségében állomásozott.' 203 A Székesfehérvárról kivonuló osztrák—horvát haderő Pákozdnál vá­ratlan ellenállásba ütközött. A szeptember 28-i haditanács döntése arra késztette Mógát, hogy a támadó Jellasiccsal felvegye az ütközetet. Másnap reggel Pákozd—Sukoró térségében a csatarendben felállított magyar sereg

Next

/
Thumbnails
Contents