Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
az önkéntesek számbavételét, hogy egy részük összevonása megtörtént, Hetésy és Kőhler nyugalmazott katonatisztek kiképzésüket megkezdték." 7 ' Szemere belügyminiszter augusztus 29-én szólította fel a törvényhatóságot a hadkötelesek összeírásának megkezdésére. Pázmándy főispánt nevezte ki a sorozás polgári biztosává. A hadkötelesek összeírását teljesítő küldöttségek tagjai az anyakönyvek és egyéb adatok felhasználásával számba vették a 19—22 esztendős ifjakat. Sorozásra még nem került sor. ennek ellenére az öszseírás nem várt ellenállásba ütközött: a küldöttségek tagjait több helységben elzavarták, meghiúsították feladatuk teljesítését. Telkesek és zsellérek, uradalmi béresek és napszámosok szálltak velük szembe. A parasztmozgalmak időszakában megismert ellentétek, a földesurakkal szemben megmutatkozó gyanakvás volt a fő oka a kirobbant ,, néplázadásnak''. llio Göböljárás és Hatvanpuszta cselédei vasvillával fogadták az összeírókat. Hercegfalván a pusztákról berendelt zsellérek a kocsmában gyülekeztek. Egységes fellépésük biztosítása érdekében elhatározták: nem engedik magukat összeírni. A katonaköteles fiatalok a községházára vonultak, betörtek a szobákba, a szolgabíró kocsiját összetörték, a hercegfalvi lelkészt és a sismándi kasznárt megverték. A verekedés láttán az összeírok elmenekültek. Baracson vasvillával „felfegyverzett" zsellérek járták a pusztákat. Fennhangon becsmérelték az urakat, mert ismét elárulták a szegényeket. 106 Tácon csak az idősek, öregek jelentek meg az összeíró küldöttség előtt. Egyetlen fiatal sem volt a községháza előtt gyülekező tömegben. A szolgabírót nem hallgatták meg, hiába olvasta fel a törvényjavaslatot, a táciak nem rettentek meg; elszántságuk fokozódott. Burján vargamester és Fodor negyedtelkes vezette az ellenállókat. A „zenebona" hátterében a községi bíró visszaélése állott, ugyanis csak a szegények és nincstelenek fiait rendelte a községházára. Egyre izzóbbá vált a hangulat, s minduntalan a bíró eljárása ellen tiltakozó felkiáltások hangzottak el: „Hát csak a szegény ember gyermekét írják fel, a gazdagé pedig kimarad!""" Perkátán a módos parasztok, a községi elöljáróság tagjai álltak az összeírás ellen tiltakozók élére. A megyei küldöttséget — Petrás Pál szolgabíró és gr. Eszterházy László sárosdi birtokos — az elöljárók ellenszenvvel fogadták. Szekeres György másféltelkes gazda igen nevesen támadta a törvényjavaslatot. Különösen azt a részt, amely a katonafogadást tiltotta: „. . . az nem lehet, hogy ilyesmit a törvény parancsolhasson, mert most szabadságban élünk". A szolgabíró nem tudta meggyőzni az elöljárókat. Hiába hivatkozott arra. hogy feladata csupán a hadkötelesek összeírása, s nem a katonaállítás. A módos paraszti réteg tehát a katonafogadás tilalmát sérelmezte. Viszont a lakosság nagy többsége a földesurak — ez esetben gi. Győry László — ellen foglalt állást. Alapvetően a jobbágyfelszabadítás hiányosságait jelölhetjük meg kiváltó oknak. Az összeírást az urak újabb ármányának minősítették. Ezt bizonyítja földesurukra vonatkozó kijelentésük: ,,. . .védelmezze ő a hazát, sok földje van, mi helyette nem menünk [katonának]". A községháza udvarán összegyűltek meggátolták a törvényjavaslat és a megyebizottmány határozatának felolvasását. Nagy József féltelkes gazda az összeírás törvényességét vonta kétségbe: „Ez nem igazság, ez hamisság. Ne higgyük atyafiak, hogy ez a császár akaratja lehessen, mert ez csupán az uraké." Ilyen viszonyok közepette az összeírást teljesíteni nem lehetett, az összeírok el is hagyták Perkátát. Az elöljárók utasítását teljesítő 5* 67
