Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
polgári forradalom vívmányainak megvédéséért. Képviselőik, akik jelentős számban vettek részt a magisztrátus és a közgyűlés munkájában, kiterjesztették a toborzást a megbízható kereskedősegédekre és mesterlegényekre, tehát a kiszolgáltatott és kizsákmányolt rétegek tagjai lehettek az önkéntes nemzetőr seregnek. Viszont a jelentkező zsidó kereskedőket és iparosokat ismételten eltanácsolták, nem vették fel őket. Augusztus elején az izraeliták felvétele ellen fokozódott az ellenszenv. 1 ' 1 A nemzetőrség önkéntes alakulatainak megszervezése újból napirendre tűzte a városi nemzetőr őrnagy kinevezését. Zuber Antal személyében már a harmadik jelölt pályázott a tisztségre. Kinevezését illetően a közgyűlés egyetemlegesen foglalt állást. Katonai pályán szerzett „képességei" alapján a feladatok ellátására alkalmasnak találták. A nemzetőrparancsnok kinevezése sokáig nem várathatott magára, hiszen augusztus közepén a magisztrátus felvette a kapcsolatot Csányival, aki rendszeres jelentéstételre kötelezte őket a fegyverek és az önkéntesek számát illetően. Kezdeményező lépésre is elszánta magát a tanács, arra kérte a hadügyminisztériumot, hogy az önkéntesek oktatására tüzéregységet vezényeljen Fehérvárra. 1 ' 2 Batthyány augusztus 15-i rendelkezése meggyorsította az önkéntesek toborzását, ugyanis a Duna és a Dráva közötti törvényhatóságokat az önkéntesekből álló nemzetőr haderő gyors kiállítására utasította. A rendelet már azt bizonyítja, hogy a korábban aggályoskodó miniszterelnök a haza megvédésére irányuló törekvésekből oroszlánrészt vállalt. Utalt a délvidéki mozgalmakra, főként a Jellasics vezetése alatt álló ellenforradalmi katonai szervezkedésre. Drámai hangú felhívása nemzeti összefogást hirdetett, felszólította a hatóságokat, hogy „a kiindulásra önként ajánlkozó nemzetőröket gyűjtsön", fegyverezze és szerelje fel őket, a „honmaradó" nemzetőrök pedig rendfenntartó feladatukat lássák el. Az ellenforradalom fegyveres támadásának visszaverésére felkészülő nemzeti hadsereg alakulatainak létszámát, harci erejét növelni akaró miniszterelnök nem véletlenül hívta fel a figyelmet a „reakció emberei"-nek növekvő aktivitására. Székesfehérváron — ahol már korábban megkezdődött, de jelentősebb eredménnyel nem járt a toborzás — augusztus 18-án határozat született az önkéntesek hadba vonulásáról s a népfelkelés megszervezéséről. Egyelőre a fegyverforgató férfiakat írták össze. Hamvasy Imrét felmentették városkapitányi tisztségéből s az önkéntes nemzetőrök parancsnokává nevezték ki. 153 A megyebizottmány augusztus 21-én rendkívüli közgyűlésen foglalkozott az önkéntes nemzetőr sereg megszervezésével. Határozatukban nem állapították meg a felfegyverzendő önkéntesek létszámát, a toborzás lebonyolítását a szolgabírákra bízták, s 20 000 Ft rendkívüli adót vetettek ki a kiadások biztosítására. Megalakították az Önkéntesekre Ügyelő Bizottmányt, ez az ideiglenes feladatok ellátásával megbízott testület szervezte és irányította a nemzetőrség önkéntes mobilizációját. Már a bizottmány ülésén súlyos hiányosságok merültek fel, illetve olyan kérdések maradtak megválaszolatlanul, amelyek alapvetően befolyásolták a toborzás eredményességét. A kiadott keretutasítás átalánosnak bizonyult; a járási tisztikar tagjait arra kötelezte, hogy „a lehető legnagyobb lelkesedéssel" kezdjék meg az önkéntesek összeírását, a toborzás során vegyék igénybe a lakosok körében „népszerű egyének" segítségét. Nem tisztáztak azonban