Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
ki azzal, hogy tisztjeiket sorstársaik közül akarták megválasztani. Nem értett egyet a nemzetőrök rendfenntartó szerepével sem. a helyi mozgalmak elfojtásában való részvételüket veszélyesnek ítélte meg. A törvényhatóság vezetői is egyetértettek a megfogalmazottakkal, a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztését követelő felkelések leverésében a nemzetőröket nem vették igénybe, sőt — amint Bicskén megtörtént — a parasztmozgalmak időszakában a már megszervezett nemzetőrségeket feloszlatták. 1 '' 0 A szervezés tehát holtpontra jutott, a megyebizottmány sem lépett fel a helyzet megváltoztatása érdekében. Tudomásul vették, hogy a sármelléki járás alsó kerületében a nemzetőrök összeírása nem történt meg. Május első heteiben csupán a verebi és az adonyi nemzetőrök kértek fegyvereket, sürgették a gyakorlatok megkezdését. Kajászószentpéteren, Válón és Alcsúton ellenállás nélkül fejeződött be a nemzetőrök összeírása. 141 A fennálló viszonyokon még a minisztertanács május 15-i határozata sem tudott gyökeresen változtatni. A 10 000 főből álló önkéntes nemzetőrsereg felállításáról szóló határozatot május 24-én hirdették ki a megyében. A toborzás a városban azonnal megkezdődött, s a bizottmány a helységek elöljáróit utasította, hogy az önkénteseket rendeljék Székesfehérvárra. A falvak és mezővárosok igen sok „legényt" jelentettek, de a fehérvári hadfogadó parancsnokság június 2-ig csak 14 főt fogadott el. Az eredménytelenség okát abban kell keresnünk, hogy a sorozásnál mereven alkalmazták az 5 láb 2 hüvelykes testmagasságot. Az utasítás későbbi viszszavonása sem bizonyult eredményesnek. A fehérvári toborzóhelyen augusztus 12-ig 102 — megyei és városi — önkéntest soroztak be. 1 ''' 2 A csekély eredményekért felelősség terheli a megyei bizottmányt is, mert a toborzás idején nem léptek fel kellő eréllyel, s a kudarc alapvetően a nemzetőrség szervezettségi fokának volt következménye. Július elején a megyebizottmány ülésén Zlinszky alispán kénytelen volt megállapítani: a nemzetőrség felállítása iránt egyes helységekben még semmi sem történt, az összeírások hiányosak, az eskütételek is vontatottan valósulnak meg. Martonvásáron és Ráckeresztúron „félreértették" a nemzetőrök feladatát, s a szükséges kvalifikációval rendelkezők nem akartak belépni a nemzetőr seregbe, felesküdni vonakodtak. Etyeken a németek, Érden a rácok ellenszenvvel fogadták a megyei küldöttséget. A két helységben nem a nemzetiségi szembenállás volt a domináns tényező. Ennek bizonysága, hogy az Érden lakó „németség és néhány magyar egyén a hadi fordulatokban már több hetek óta gyakorolja magát". Nagy Sándor szolgabíró kerületében csak a dunapentelei, a rácalmási és az adonyi nemzetőröket vélte felfegyverezhetőnek. Adonyban csupán az „értelmesebb osztály" tagjait, főképp a mesterembereket írták össze, s 53 nemzetőr az esküt le is tette. Hercegfalván a küldöttség eredménytelenül járt, az összeírást határozott ellenállással fogadták. A helységek ellenállásáról tudomást szerző bizottmány már nem elégedett meg azzal, hogy a járások elöljáróit az összeírások befejezésére szólította fel, hanem a határozat végrehajtásának biztosítására erélyes fellépést sürgetett: „. . . ha a szelídebb módok nem használnának, az engedetlenek kényszerítésében kellő szigorral járjanak el". A pozitív tartalmú változás első jeleit a sármelléki járás középső kerületében figyelhettük meg. Detrich szolgabíró 720 nemzetőrt esketett fel, s a nemzetőrök Batthyány Lászlót kapitányukká választották. Augusztus első napjaiban
