Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

A sárkeresztúri kerületben jelölt Mardarász József ajánlója édesapja, Madarász Gedeon volt. Ellen javaslattal senki nem élt, de Salamon Lajosnak is „nevezetes pártja volt" a választók körében. A pártok megoszlása után világossá vált, hogy Madarász József hívei abszolút többséggel rendelkeznek. Salamon „az egész választó nép hallatára lemondott". A sárkeresztúri kerület nemzetgyűlési képviselője a radikális Madarász József lett.

12

" A politikai pályájukat e megyében kezdő Madarász testvérek tevékenysége azzal aratott diadalt, hogy Madarász Lászlónak a csákvári kerület választói szavaztak bizalmat, jóllehet a képzettebb, politiki elveit tekintve kiforrottabb, idősebb testvér nem Fejér megyében, hanem a Somogy megyei tabi választókerületben volt képviselőjelölt. A kerület mandátumáért négyen: Verebi Végh János földbirtokos, Szluha Benedek szolgabíró, Fekete János ügyvéd és Madarász László küzdöttek. Szalay Sándor úgy ajánlotta Madarászt, hogy az nem is volt jelen a választásoknál. Ennek ellenére, általános többséggel — 1097 érvényes szavazattal — a csákvári kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Madarász László tabi mandátumáról lemondott, mert ahogy élete alkonyán megfogalmazta: ,,. . . 1848-ban én voltam a Tabi kerület első megválasztott képviselője, ám le kellé rola mondanom, mert a Csákváriak távollététől is követelték előbbi jogaikat".

130 Ellenfelei közül Verebi Végh János 496, Szluha Benedek 22, Fekete János mindössze 1 szavazatot kapott. 29 175 fő volt a megyei bizottmány adatai szerint a csákvári kerület lakóinak a száma, viszont a választásra jogosultaké csupán 2572, az összlakosság 8,7%-a. Választási jogával azonban csak 1616 polgár élt, 38%-uk nem jelent meg Csákváron

1

'" Távolmaradásuk oka részben abban keresendő, hogy a legnagyobb dologidőben hétköznapra írták ki a választásokat, és a központi választmány szervező tevékenysége sem volt kielégítő. Rácalmáson Fiáth István, Rosty Zsigmond, Éjszaky Károly, Horváth László és Kovachich voltak a jelöltek. Domokos Imrének, a kerület elnökének felszólítására a választók többsége Fiáth István nevét kiáltotta, mégis név szerinti szavazást rendelt el, mert 13 választót a közfelkiáltás nem nyugtatott meg. A kerület elnöke tehát nem volt feladata magaslatán, s döntése egyértelműen bizonyítja, nem Fiáth megválasztását támogatta. Alig kezdődött meg a szavazatok leadása, amikor Kandó József — a megye volt alispánja — Rosty támogatója felszólalt és a szavazás azonnali befejezését követelte, mert Fiáth megválasztását a közfelkiáltás során már eldöntötték. Kandó javasolta a Rosty-pártiaknak, támogassák a megye reformkori ellenzékének ismert alakját. Hasonló értelemben szóltak választóikhoz Éjszaky, Kovachich és Horváth is. Fiáth István „egyesült akarattal" lett a rácalmási kerület képivselője.

1

'

2 A Madarászokkal közeli kapcsolatot fenntartó politikust 1848 végén Sopron, 1849 tavaszán Tolna vármegye kormánybiztosává nevezték ki. A váli kerületben Madarász József szavazattöbbséggel (967) győzte le ellenfelét, Letenyey Károlyt, akit 400-an támogattak.

131 Madarász e második mandátumát nem tartotta meg, számára a sárkeresztúri szavazók bizalma volt a döntő. így a váli kerületben is meg kellett ismételni a nemzetgyűlési választásokat. A június 20-i választások Madarász József és László győzelmét eredményezték, a választók és a választásból kirekesztettek elsősorban bennük