Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
szóval hívta segítségül az erdőben vadászókat. Hamarosan 20—25, többnyire vadászfegyverrel rendelkező lakos érkezett a bajba jutottak segítségére. Természetesen az uradalom vadászai gyorsan elmenekültek, de a két gánti fegyverét magukkal vitték. Időközben a gánti vadászok a hegyről jelt adtak a falubelieknek is, s közel 70-en indultak Csákvárra, hogy bosszút álljanak. Feltörték Vajand János vadász házát, fegyvereit elvették. Az összetűzésről értesülő tiszttartó, tekintettel arra, hogy az uradalom vadászainak élete veszélyben forgott, megtiltotta az erdőkerülést. így a gántiak közel egy héten át hajtók segítségével rendezték vadászataikat, szabadon hordták a fát, a vadak húsát részben elosztották, részben kimérték a faluban, sőt még Székesfehérvárt is felkeresték az elejtett vadak értékesítése céljából. Április 27-én ismét Csákvár közelébe érkeztek. A csákváriak már a harangokat is félre akarták verni, hogy a gántiakat visszaszorítsák, amikor a mezővárosban tartózkodó Nagy Károly szolgabíró a „veszedelmes összeütközéssel párosult demonstratiot szerencsésen" megakadályozta. A szolgabíró azonnal Gántra sietett, hogy a lakosokat lecsillapítsa, de törekvése kudarcba fulladt, mert meg sem hallgatták a „nagyhatalmú" kerületi elöljárót. A kirendelt megyei hajdúknak pedig szállást nem biztosítottak. A gántiak „nyílt ellenszegüléséének elfojtásáról tanácskozó választmány a katonaság kirendelését vélte a legcélszerűbb eszköznek. Határozatuk arról is szólt, hogy csak a legvégső esetben vessék be a gyalogszázadot. Április 29-én reggel 6 órakor a sorkatonaság már be is vonult Gántra, majd őket követte a megye küldöttsége. A katonákat „a tolvaj puskások" házában szállásolták el. de élelmezésüket teljesíteni nem akarták, a megyei lovasfoglárok ellátását ismételten megtagadták. Mitlagel János a házába elszállásolt katonákat megtöltött fegyverrel fogadta. A vizsgálatok lebonyolításával megbízott küldöttség elsődlegesen a katonaság élelmezését, beszállásolásuk problémáit oldotta meg. Ezt követően került sor az elöljáróság tagjainak kihallgatására, a letartóztatásokra és a tanúvallomások fölvételére. Mintegy 30 főt hallgattak ki, 12 gánti lakost pedig letartóztattak, 8 főt, akik csak egy alkalommal vadásztak az erdőben, szigorú dorgálásban részesítettök. A mozgalom vezetőinek osztályhelyzetét vizsgálva kiderült, hogy a volt úrbéresek kisebb, a zsellérek nagyobb számban vettek részt az erdőpusztításban és a vadászatban. A megye börtönébe kísérték Bauer Ferencet, Mitlagel Jánost, Groseibel Györgyöt, Zimmermann Józsefet, Radl Mátyást, Schneider Jánost, Preszter Mihályt, Prescher Vendelt, Dittrich Mátyást, Teller Andrást, ifj. Rieder Józsefet és Fischer Jánost. Letartóztatták Schmied Antal kőhányási erdőkerülőt is, aki súlyosan megsebesítette Ruber Jakabot. A sebesültet és id. Rieder Józsefet a törvényszék rendeletéig szabadlábra helyezték. A letartóztatott gántiakat a megye törvényszéke súlyos börtönnel és botütéssel sújtotta. Az „Oberjáger"-nek mondott Bauert félévi börtönre és 25 botütésre ítélték. 6 ' A gántiak mozgalmát a katonaság segítségével leverték, az ítéletekkel pedig a lakosok további ellenállását törték meg. A gántiak megmozdulásával egy időben zajlott a csákberényiek mozgalma is. Mindkét helység földesura a Lamberg család volt, s az uradalom április elején jelentette; a lakosok a tilalom ellenére vágják az erdőt, a
