Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Életrajzok - Hetényi István: Berecz Bertalan

osztály vezetője az Óvárosban lakó, egykori gazdasági cseléd és napszámos, Csavajda György lett. Az ellátással kapcsolatos ügyek Balogh Béla előadóhoz tartoztak. Ennél politikailag sokkal fontosabb terület volt a begyűjtés. A községháza épületében szervezett Begyűjtési Hivatal vezetője csoportvezetői beosztásban Rozbora István lett. Ezt megelőzően ő volt a kisbíró a faluban. A szakigazgatási szervek létszámát továbbra is nehezen lehetett feltölteni, e mellett a vezetők és beosztottak személye gyakran változott. Stabilnak e tekintetben elsősorban a dunapentelei tanácsi dolgozók bizonyultak. Mindvégig az apparátusban dolgozott Nyirkó Józsefné, aki mint Baksa Ilona 15 évesen került a közigazgatásba, hasonlóan dr. Juhász Istvánné Kiss Anna, aki hosszú időn át a munkaerőgazdálkodás igen nehéz területén tevékenykedett, az Építési és közlekedési osztályon Molnár Gáborné Varjú Margit, az adóügynél Lengyel Erzsébet. Ide sorolhatjuk Farkas Teréz kisegítő dolgozót is. Az óvárosi Szórád Márton Általános Iskolától helyezték át az Oktatási és népművelési osztályhoz Pintér Ferenc pedagógust, aki főelőadóként, illetve csoportvezetőként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Üj dolgozók felvételekor az a törekvés érvényesült, hogy megfelelően képzett, hozzáértő és megbízható személyek kerüljenek a tanácshoz. Budapestről 1951-ben helyezték Dunaújvárosba dr. Liptai Lászlót, aki mint a Május 1. utcai fektető vezetője kezdte. Öt követte dr. Groszman Sándor, az ideiglenes kórház igazgatója. Az adonyi Járási Tanácstól áthelyezéssel került az Oktatási és népművelési osztályhoz oktatási előadónak Sófalvi István, később az Ipari osztályhoz az újságírónak is kitűnő Mérey Sándor, Bajáról. 1952-ben a Dunaföldvári Tanácstól helyezték át a városi tanács Titkárságára Bergmann Jenőnél. Az általa vezetett jegyzőkönyvekből nyomon lehet kísérni a tanács és a végrehajtó bizottság egész tevékenységét. 1951 nyarának végén a tanács székhelyét az Újvárosba tette át, a Petőfi liget déli részén elsőként megépült 20 tantermes — Vasvári Pál nevét viselő — általános iskolába. Az Óvárosban a mezőgazdasági, begyűjtési, állategészségügyeket intéző dolgozók, valamint az adócsoport maradt viszsza, mint tanácskirendeltség. Vezetésével Fekete Károlyt bízták meg, akit ebben a beosztásában 1953 nyarán Heim Béláné váltott fel. Ugyanennek az évnek őszén változott meg a város neve. Az október 12-én tartott nagygyűlésen Horváth László kétszeres sztahanovista betonkeverő brigádvezető a pártbizottság intenciójára javasolta, hogy a várost nevezzék el Sztálinvárosnak, a gyárat „Sztálin Műnek". Szövegező bizottságot választottak, előterjesztést szövegeztek, amelyet néhány nap alatt 14 800-an írtak alá. Az aláírt lapokat vaskos könyvbe kötötték, és október 27-én reggel küldöttség vitte fel Budapestre, a Pártközpontba. 1951. november első napjainak egyikén felkerült egy kis tábla az iskola falára: SZTÁLINVÁROS TANÁCSA. A táblát november 6-án nagygyűlés keretében Házi Árpád belügyminiszter leplezte le. Rövid beszédet mondott. Utána Berecz Bertalan is szólt a 10 ezer főnyi tömeghez, amely az ünnepség után a Vasműhöz vonult, ahol aznap történt az első csapolás.