Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Életrajzok - Hetényi István: Berecz Bertalan

teherautókon ingyen szállították szállásaikról a munkahelyekre. Jószerivel csak azt tudták az itteniek, hogy Windisch Mihály hentes házánál szerszámraktárt rendeztek be. a Jancsky-féle vendéglőben meg irodát nyitottak az építők. A penteleiek a kezdeti időszakban vegyes érzelmekkel viseltettek a gyors ütemben kibontakozó, nagyarányú építkezésekkel szemben. Annál is inkább, mert a beruházási célokra kisajátított területek a legjobb minőségű paraszti földeket foglalták magukban. Az 1949. évi 24. sz. tv. alapján igénybevett 600 holdnyi területből a várostervezők 40 hektárnyi területet kaptak az Arany völgyön túl. A kisajátítások szenvedő alanyai kezdetben zúgolódtak „elvették a jó földeket, és kaszárnyákat építenek ide . . ." Sok vita merült fel a kisajátítások pénzügyi lebonyolítása körül is, hiszen voltak esetek, amikor négyszögölenként csak 45 fillért térítettek. A vitákat azonban többnyire rövid úton, hatalmi szóval rendezték az ötvenes évek elején. Hamarosan kedvező változás következett be. Minden kiadható helyiség megtelt építőmunkásokkal, akik után tisztességes összegű bérleti díjat fizettek, fuvar, munkalehetőség volt bőven. Külön keretek biztosításával javult az áruellátás, megélénkült az üzletek, kocsmák forgalma. A legtöbb család életkörülményeire kedvezően hatott az a nagyarányú építkezés, melynek irányító szerve a Kiemelthelyek és Nagyépítkezések Igazgatósága, kivitelezője a Magyar Gyárépítő Nemzeti Vállalat volt. A budapesti központtal működő Nehézipari Beruházási Vállalat — a NEB — élén Sebestyén János vezérigazgató állt. A dunapentelei építkezések közvetlen irányítását, szervezését és ellenőrzését a vasöntőből lett igazgató, Borovszky Ambrus vezetésével az itteni kirendeltség látta el. Közvetlen munkatársa volt mint műszaki titkár Inokai János — aki később az országgyűlés alelnöke lett —. Lovas Pál, akihez a szociális és ellátási ügyek tartoztak, később az építkezések főmérnöke Wolf Johanna, Bonta József mérnök és mások. A NEB és a községi tanács között sajátos helyzet alakult ki. A beruházó a terület gazdájának tekintette magát, így önállóságra törekedett. Igyekezett az intézkedés jogát széles körben magának fenntartani. Ez azonban a tanácsrendszer erősítését célzó központi elgondolásokkal ellentétben állt. A Dunapentelén kialakult helyzetre az illetékesek hamarosan felfigyeltek. Különösen a Belügyminisztérium, — ahol Berecz Bertalan is dolgozott — tartotta szükségesnek a helyi tanács hatáskörét a terület egészére kiterjeszteni. Erre a feladatra azonban a községi tanács az adott szervezeti felépítésében nem bizonyult alkalmasnak. A hatáskörök és illetékesség nem kellő elhatároltsága és esetenként fellépő hiánya mellett nem voltak meg a teendők elvégzéséhez szükséges személyi feltételek sem. A feladatok köre viszont tovább bővült, elsősorban ellátási, szociális, egészségügyi téren. Rohamosan emelkedett az építőmunkások száma, ebben az időszakban már meghaladta a 10 ezret. A nyári szünidőben tömegével vettek részt 2 hetes turnusokban az építkezéseken középiskolások és egyetemisták, akik részére a Duna-parton — a mai kórház területén és attól északra — 1000 fős sátortábort kellett létesíteni.