Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Életrajzok - Párniczky Józsefné: Mantz János

és legszükségesebb helyen felállítandó kisdedóvodára ,Mantz János kisdedóvodai alapítványa' címen." Az óvodát halálától számított két éven belül fel kell építeni és használatra átadni. A városi tanítóknak és szolgáknak gyermekei — valamint az igazolt szegények — nem fizetnek óvodai díjat. Szeretné, ha a szegény gyermekeket lábbelivel, némi ruházattal, délben meleg levessel is el tudnák látni. — Az óvodabizottság rövidesen megalakult. Véleményük szerint a Vízivárosban van égető szükség egy óvodára, ,,mert a Vízivárosban rohamosan terjed a lakosság". Helyéül a városi magánkórház telkének — az akkori — Kórház és Könyök utca sarkára dülő részét jelölték ki. Az előmunkálatok és az alapítólevelek kiállítása azonban megakadt, mert Gerendai Gyuláné hagyatéki pert indított „Göbel János és érdektársai" ellen. Az ügy másodfokon, a királyi ítélőtáblánál 1902-ig elhúzódott. A telekvásárlási nehézségek miatt az a gondolat is felvetődött, hogy a városi magánkórházat iskolává, a vízivárosi iskolát pedig óvodává kellene átalakítani. De ezt az óvodabizottság és a törvényhatósági bizottság is elveti, mert „moraliter sem tartja helyesnek, hogy a Mantz-hagyaték nem a végrendelkező intenciója szerint egy új, a kor követelményeinek megfelelő óvoda építésére, hanem egyéb célok megvalósítására fordíttassék." Végül 1902. augusztus 28-án fogadja el a város az óvoda-alapítványt, az alaprajzot 1904. április 26-án. Mint alapítványi óvodának — 11 pontból álló — alapszabálytervezetét 1906. október 22-én hagyja jóvá a közgyűlés. 1906. november 1-től hivatásos óvónője is van, a székesfehérvári születésű Héjj Erzsébet személyében. Hivatalosan 1907. április 7-én nyitják meg, de ekkorra már 100—130 „járni tudó, de a 6. életévét még be nem töltött" kisgyermeket ápolnak, tanítanak,, gondoznak a város egyik legszebb középületében működő új óvodában, melynek homlokzatára a helybeli Havranek Antal kőfaragó által készített emléktáblát helyeznek el: „Mantz János alapítványi kisdedóvoda 1906." felírással. A megnyitás társadalmi ünnep volt. Többek között megjelent Prohászka Ottokár megyéspüspök, Széchényi Viktor főispán is. Ekkor leplezték le az óvoda dísztermében az alapítónak Marton Jakab főreáliskolai rajztanár által olajjal festett arcképét is. A város törvényhatósági bizottsága két alkalommal örökítette meg jegyzőkönyvében Mantz János érdemeit, elrendelve, hogy „neve az utókor részére megörökíttessék". A helyi sajtó szerint „ezzel a hatalmas alapítvánnyal valóban közszükségletet elégített ki, s nevét eltörölhetetlenül belevéste Székesfehérvár polgárainak hálás szívébe". Kuthy József pedig ünnepi beszédében kiemeli, hogy „aranynál ékesebb foglalatba, a gyermeki szívek mélyébe illesztjük be e napon emlékét. Nemes példaadása századok múltán is a zaj nélküli önzetlenségre, dolgos hazaszeretetre serkent, s tanítsa Székesfehérvár folyton megújuló nemzedékeit!" Befejezésül idézem még a szíve mélyéig fehérvárivá lett Mantz János végrendeletének utolsó mondatát. „Végezetül kifejezést adok azon szívből fakadó jókívánatomnak, hogy az alapítványom folytán létrejövendő kisdedóvodában a nemes erkölcsök oly csírái fogamzzanak meg az "ártatlan kisdedek lelkében, hogy ezek ős királyi'városunknak és drága hazánknak egykor nemesen érző s üdvösen cselekvő derék polgáraivá emelkedjenek." Párniczky Józsejné