Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

'

M Grellmann i.m. 208. 32 Pott i.m. 6. :í:! de Vaux i.m. 46. 34 Grellmann i.m. 216. 35 Colocci i.m. 55. 36 de Vaux i.m. 50. :I7 Colocci i.m. 62. A Zsigmond-féle útlevél szövege: Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. T.X.Vol. VI. Pag. 588. 18 Colocci i.m. 59. Grellmann i.m. 209., Hopf i.m. 34. 40 de Vaux i.m. 45. 41 Arnold i.m. 33.; Colocci i.m. 63.; Hopf i.m. 34. A bennünket érdeklő részlet így szól: „Tizenkét vezeklő jött Parisba (1427 nyarán) akik, mint mondják, egy herceg, egy gróf és tíz ember, mindannyian lóháton és akik jó kereszténynek mondják magukat, származásra nézve Kis-Egyiptomból. Elmondották azt is, hogy korábban is keresztények voltak, de nem sokáig. Mert mikor a keresztények meghódították országukat, megtérítették őket, mondván, hogy akik ezt megtagadják, meghalnak. Azok, kik megkeresztelkedtek, urai maradtak az országnak mint azelőtt. Egy idő múlva, hogy ők felvették a kereszténységet, jöttek a szaracénok megrohanták őket és ők visszakerültek az ellenség alá, és ők is szaracénok lettek, mint azelőtt és megtagadták mi Urunkat. Mikor pedig odajöttek a keresztények, úgymint a német császár, a lengyel király és más uralkodók és megtudták, hogy ők könnyen és meggondolás nélkül elhagyták vallásukat és szaracén bálványimádók lettek, megdühösödtek rájuk és hamarosan meggyőzték őket, hogy azt gondolhatnák, hogy az ő országukban keresztényekké kell lenniök. A császárok és a többi urak nagy tanácskozásuk határozataként azt is kimondották, hogy a jövőben földjük az országban csak a pápa hozzájárulásával lehet, ami azt hozta magával, hogy Rómába kell menniük Szent Péter székéhez. És ök mindannyian mentek, kicsinyek és nagyok szenvedések közepette. Mikor ott voltak, nagy gyónást tettek bűneikről. A pápa pedig vezeklésül azt mérte rájuk, hogy hét évig bolyongjanak a világban anélkül, hogy ágyba feküdnének és hogy kiadásaikra valami segítségük legyen, elrendelte, hogy a püspökök és pásztorbotos apátok adjanak nekik egy ízben egy tours-i livrét. Ajánlólevelet is adatott nekik az egyház minden főpapjához és atyai áldását. És ők már öt éve járták a világot, mielőtt Parisba jöttek. Az a tizenkettő, melyről említést tettem, 1427. augusztus 17-én érkezett meg és János fővétele napján (VIII. 27.) megjött a köznép is. Ezeket azonban nem engedték be Parisba, hanem a hatóság rendelkezésére a Szent Dénes kápolnájánál szálltak meg, nem voltak többen férfiak, asszonyok, gyermekek száz —százhúsznál. Mikor hazájukból elindultak, ezer—ezerkétszázán lehettek, a többi azonban meghalt útközben. A kápolna felszentelése óta nem látott ekkora tömeget, mint ottlétükkor, annyi nép ment oda látásukra, Parisból, Saint Denisből és Paris környékéről. Az is igaz, hogy a gyermekeik, fiuk és leányok gonosz teremtések voltak, és majdnem mindegyiknek ki volt a füle fúrva és abban egy-két fülbevaló" volt ezüstből, és azt mondották, hogy az ő országukban az a nemesség jele. Az emberek igen feketék voltak, a hajuk göndör és az asszonyok a legcsúnyábbak ós feketébbek, minőket csak láthatni, arcuk ráncoktól barázdált, fekete hajuk mint a ló farka, egész ruházatuk egy nagy durva lepedő, melyet posztószéllel erősítettek vállukra, alatta egy kötény vagy egyszerű ing van csupán. Röviden szólva, ezek voltak a legszegényebb emberi teremtmények, akiket csak látni lehetett Franciaországban az emberiség története folyamán. És szegénységük ellenére voltak ebben a társaságban boszorkányok, akik megtekintették az emberek kezét és megmondották, hogy mi történt velük vagy mi fog történni, és sok családban pörlekedést támasztottak, mikor azt mondották a férjnek, hogy a feleséged megcsal, vagy a feleségnek, hogy a férjed korhely. És ami még rosszabb volt, ezen teremtmények beszélgetés közben varázslattal vagy más módon, esetleg a pokolbéli ellenség segítségével, vagy tanult ügyeskedésükkel kiürítették a népek erszényeit és azt tették bele, miről beszéltek. Megmondva az igazat, én három vagy né,gy ízben beszéltem velük, de nem vettem észre, hogy bár egy dénárom is elveszett volna, azt sem láttam, hogy kezemet nézték volna, de mindenütt azt beszélték, hogy mikor a hír eljutott Paris püspökéhez, azonnal elment hozzájuk a Petit Jardinnek nevezett minorita rend egy szerzetesével, aki a püspök rendeletére egy szép beszédet mondott, melyben kiközösítéssel fenyegette mindazokat, akik hisznek 15* 227