Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

Nem értenek a kenyérsütéshez, azt nálam sem tanulták meg. Bokhál'i-jukat fehér lisztből készítik, melyet kemény tésztává gyúrnak és forró hamuba sütik. Ez igen jó eledel. Legkedvesebb táplálékuk a hús volt és nem riadtak vissza a régi döghústól sem, amit lehetőleg ecettel főztek meg. Mikor a csapat már régen nálam tanyázott, elpusztult egy tehén lépfenében, melyet mélyen elástak és mert ismerték embereinket (cigányainkat) három napon át éjjel-nappal őrizték. Mikor az őrség megszűnt, a cigányok kiásták a tehenet és lakomát tartottak. Eközben egy gyermeket megcsípett egy légy és a nyakán és arcán pokolhólyagok lettek, de a budapesti klinikán megoperálták és teljesen meggyógyult. Minden sérülésük igen gyorsan gyógyult, ami jól megfigyelhető volt, mert minden kicsiség miatt gyakran rendeznek véres verekedést. Egy alkalommal két egymás mellett dolgozó kovács között támadt civódás, mert egyikük tüze jobban égett, mert fuj tatója jobban működött. Mivel éppen közelükben voltam, a lármára odasiettem és rendet csináltam. Egyikük egy vastag ág által történt ütéstől olyan sebet kapott, hogy kilátszott a koponyacsontja. Fertőtlenítő kötést tettem rá és sebe 48 óra alatt teljesen begyógyult. Orvosomban nem bíztak, de kötésemet, miként az orvosét, jónak tartották. Különösen a ,galbano drab' sárga gyökér, a jodoform nyerte meg bizalmukat. A pénz kicsalására való rendkívüli találékonyságukat fényesen bemutatták azon a napon, mikor a koldulást megtiltottam nekik és egyáltalán nem kaphattak olyan pénzt, amit munkával meg nem szolgáltak. Munkabérükbe beszámított élelmezésük is, mert egyáltalán nem tudtak a pénzzel bánni. Hol egy ruhadarabot kértek el, amit aztán eladtak, máskor arra kértek pénzt, hogy Budapestre mehessenek fürdőbe megköpölyöztetni magukat. Egyesek oda mentek, mások pálinkára költötték a pénzt. Az értelmet és gyors felfogó képességet egyáltalán nem lehet megtagadni tőlük. Ennek megfigyelésére alkalmam volt a nálam rövid ideig fennállott cigányiskolában, melyet mindkét nembeli 6—15 éves cigánygyermekek látogattak. A katolikus káplán, Rácz András rövid idő alatt elég folyékonyan megtanult cigányul beszélni, vezette a tanítást nagy eredménnyel. Különösen az éneklés és szavalás ment nagyon jól, még a hosszú költeményeket és beszédeket is megtanulták jól, kívülről rövid idő alatt. Ebben különösen egy 10 éves gyermek, Kolompár Bangó tűnt ki. Ő egy alkalommal mint családjának előőrse, egyedül tette meg az utat Miskolctól Alcsútig. A felnőtteket csak nagy nehézséggel lehetett munkára fogni. A répaásást, trágyarakodást, kövek felszedegetését, melyeknél a mindkét nembeli nagyok és kicsik együtt működtek, meglehetősen jól elvégezték. Ezzel szemben a földmunkák nagyon nehezen mentek, néhány napig nagy panaszkodással a derékfájásra. Egyszer átalányba, máskor napszámban akartak dolgozni. A fémek megmunkálásában hagyományos készségük a kovácsmunkánál mutatkozott meg. Hármójuknak volt egy üllőjük, fúj tatójuk a hozzávaló szerszámokkal, öreg szerszámokból kitűnő fúrókat készítettek, ócskavasból láncokat, pántokat, kapcsokat, szögeket és más efféléket csináltak a gazdaság számára. Mivel a katonaság részéről megtudták tartózkodásuk helyét, elkövetkezett pótsorozásuk. Ök azonban makacson ragaszkodtak azon előzetes véleményükhöz, hogy régi előjogaiknál fogva mentesek a katonai szolgálat