Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

A következő híradások már nem adnak lehetőséget a találgatásra. „Megszökött az alcsúti cigánytelep" — írja az első a címében. Majd így folytatja: ,,Az idealistákra csalódások várnak. Ebbe a gondolatba most már végleg bele kell nyugodni József főhercegnek, aki nemes szívével, fennkölt elméjével arra vállalkozott, hogy rendes, becsületes embereket farag a kóbor cigányokból. Pedig a rézbőrű indiaiakból előbb válik európai államférfi, mint az oláh cigányból polgári foglalkozású ember. József főherceg a mezei munkára akarta ránevelni a cigányokat. Fejedelmi bőkezűséggel adott nekik olyan lakást és olyan napidíjat, amilyent Magyarországon még mezőgazdasági munkás nem kapott. Hiába, ha kapálásra került a sor, a cigányok rögtön szédülésről, gerincfájásról és az isten tudja, mi mindenféle bajról kezdtek el panaszkodni, csakhogy elkerülhessék a munkát. De míg a kemény tél tartott, a cigány nép békésen fogyasztotta a ropogósra sült kenyeret, és a vágott marha húsát ott a durrogó kemence mellett. Karácsonykor künt járt Alcsúton egy hírlapíró és már akkor megírta, hogy a dobozi cigánytelep mennyire visszaél a főherceg jóságával. Férfiakból, asszonyokból, rajkókból álló renyhe karaván volt ez a telep, mely nem maradhatott sokáig egy csomóban. Most rájuk jött a nagy forróság, a vándorcigányok legboldogabb korszaka, mikor pőrére vetkőzve hányhatják a cigánykereket az útszélen. Titokban összeesküdtek tehát, és augusztus 22-nek éjszakáján az egész telep nyakába vette az országutat. A dobozi cigánytelep a hajnal pirkadására megszűnt. Azt mondják, hogy az is hozzájárult a nagy elhatározáshoz, hogy az ősszel kerültek volna katonai sorozásra a dobozi cigánylegények. Már pedig a katonaélet a telepességnél is rettentőbb dolog az oláh cigánynak. A dobozi telep romlását József főherceg Lubits Adolf jószágigazgató útján tudta meg. Most már valószínű, hogy fel fogják oszlatni a göböli cigánytelepet is."

2r,!1 Alig egy hét múlva fordulatról értesít a lap ,, A dobozi cigánytelep odisszeája" című cikkében. „Doboz újra megnépesedett. József főherceg hűtelen cigánytelepe rövid Odisszea után visszatért a jó hajlékba. Bábaasszonyuk, Lakatos Rézi vezérkedése alatt négy napig kóboroltak a cigányok és erős volt az elhatározásuk, de csak addig, míg az elemózsiában tartott. Mikor mindenükből kipusztultak, gondoltak egyet és kupaktanácsot tartottak afölött, hogy mi a jobb, a biztos kenyér vagy a szabadság. Határozatuk egyhangú volt, és rögtön útra keltek Doboz felé, és reggelre újra elfoglalták tanyájukat, mintha mi sem történt volna. Nagy volt Kis József uradalmi tisztviselőnek a meglepetése, mikor a cigányokat újra ott találta a dobozi telepen. A cigányok a négy napi távollét alatt megcsonkítottak négy fiút, hogy ne váljanak be katonai szolgálatra. József főherceg nem engedte, hogy a cigányokat büntetés érje szökésük miatt."

210 Egy hét sem múlik el ezután a dobozi cigányokról szóló hír nélkül. „Akik napszámban hallgatnak misét" címet viseli az első. „Gonosz csont a dobozi cigány, nemrég az egész vajdaság kereket oldott, mert az öregje a munkától félt. a fiatalja pedig a katonaságtól. De aztán visszatért valamennyije, mert olyan istentől megáldott hazát sehol sem talál, mint Dobozon. A nemes szívű főherceg jó módba tette a kóbor népet, hogy kedvet csináljon neki a munkához. Aztán a lelke üdvösségéről is gondoskodik. Ahány cigány az alcsúti telepen, annyi megmentett lélek az üdvözítő vallás számára. A dobozi cigányt kezdetben szinte erőszakkal kellett hajtani az alcsúti kápolnába a reggeli miséhez. Most már olyan valamennyi, mint a kezes bárány.