Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

Ezzel a tettével a Kolompár família megnyerte a jószágigazgató háláját és jóindulatát, A cigányokra irigykedő pusztai és falusi népek minden valódi és kitalált sérelmükkel nem a főherceghez, hanem a gazdatisztekhez futottak, tehát azok jóindulata a cigányok számára létfontosságú volt. Mivel —• mint már említettem — e téren végzett tevékenységéről keveset hozott nyilvánosságra, a helyi sajtóra szorulunk, mely vizsla szemekkel leste az Alcsúton történőket. Sajnos, akkor az újságíráshoz tartozott a szenzációéhség is és a sikamlósság utáni vágy. Bár a cikkek hangját itt mérsékelte a főherceg származása és közjogi méltósága iránti kötelező tisztelet, de a következő cikkekből imitt-amott kicsillan olyan feltevés, mintha a főherceg cselekedeteit nem a puszta filantrópia és filológia hajtaná. De ez akkor a levegőben volt, hisz a kettős birodalom trónörököse, javakorabeli férfi és többszörös családapa nem sokkal azelőtt vetett véget gyilkossággal és öngyilkossággal szerelmi bonyodalmának. Ezért értékes számunkra a következő cikk: „Sok bajom van az állandó itteni lakhellyel bíró, de vásárokra és közgyűléseikre járó sátoros cigányaimmal, mivel a megye elszedette a lovaikat és kocsijukat és most kénytelenek gyalog menetelni. Egy családot ugyan sikerült egy házban megállítani, de meddig maradnak, nem tudom. Azonban mind hozzám jönnek jó tanácsért, de mást nem mondhatok, mint hogy jöjjenek hozzám állandó munkába, ami azonban egyelőre nekik nem kedves ajánlat. Ezek azonban nem voltak veszélyesek, mert csak négy-ötször utaztak évente, nem is lopnak, csak kis kereskedelemből élnek."

192 A következő néhány esztendő hírei a Kolompár famíliával foglalkoznak, ide sorolásukat azzal érdemlik ki, hogy háttérként egy félmondat erejéig rávilágítanak a főherceg akciójára is. Mindkét megyei lap megemlékszik a már említett ifjú Kolompár Györgynek vajdává történt megválasztásáról. Az egyik József főherceg cigányai címen így ír: „Büszke família volt eddig is a Lajosfalva telepen (Székesfehérváron a Fecske parton Seldel Lajos városi rendőrkapitányról elnevezett cigány telepen) lakó Kolompár György és felesége. Nem ok nélkül valának kevélyek, mert József főherceg protegálta őket. Az asszonynak, Kolompár Piroskának már régebben sajátkezűleg adott egy írást, mely engedélyt ad neki arra, hogy az alcsúti kastélyba bejárhat, amikor neki tetszik. Legújabban Kolompár Györgyöt az a kitüntetés érte, hogy az Esztergomban összegyűlt 200 főnyi cigánygyűlés őt választotta vajdájává. Megírta ezt a főhercegnek, de azt is, hogy nem tud berendezkedni. A főherceg azonnal elvállalta a több száz forintra rúgó stafirung kifizetését. Maga a 12 ezüst gomb 200 pengő volt. Az új vajda Székesfehérváron fog székelni."

I9:! A versenytárs lap így írt az eseményről: „Vajda lett Kolompár Gyuri, még pedig a vajdák javából való. Háromszáz cigány emelte őt pajzsára az ő szokásuk szerint, s messze hangzott az eskü szent szava, hogy őt hűségesen szolgálják és követik mindenütt. A rendőrséghez azért került a karaván, hogy ő bejelentse a vajdaság új rangját. De még egy kérése volt: az új ranghoz jelvények is kellenek. Tizenkét színezüst gomb a dolmányon, meg az ezüst figurákkal körülfuttatott ezüst vajdabot. Meg is volna minden, mert József főherceg, az ő legfőbb patrónusuk 200 forintot küldött neki, dehát Esztergomban a vajda választáskor nagy lagzi volt, pénz meg csak úgy forintjával került, hát bíz az egész stafirungot kétszáz forintjával becsapták a takarékba. Az lenne a kívánsága, hogy a kapitány úr elhozatná on-