Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

Nem biztatóak a cigányifjúság pályaválasztásáról beszámoló rovatok adatai. így a 11. rovatban található 4-es szám azt mutatja, hogy számukhoz képest csak igen csekély számú cigánylegény talált elhelyezkedést a császári hadseregben. Pedig mikor Mária Terézia népüket a becstelenség állapotából kiemelte — egyben megnyitotta számukra a katonai pályát is — bizonyára másként gondolta. A vármegyék kaptak is a lehetőségen, ha rajtuk múlott volna, véradójukat csupa cigánylegénnyel rótták volna le. De a cigányok sem ismerték fel annak lehetőségét, hogy ezekben a háborús években ez lett volna a legrövidebb út felemelkedésükre. Ekkor számos alacsony sorból kardja révén felemelkedett katona lett törzstiszt, hogy csak a henteslegényből ezredesi rangra avanzsált Simonyi óbestert említsem. Sőt, aki vitézségével az 1757-ben alapított Mária Terézia rendet megkapta, bárói rangra és földesúri állapotra emelkedett. Hihetőleg a kétfejű sasos, fekete-sárga zászlók alatt otthonos durva bánásmód — melynek jelképei a káplári pálca és marsallbot voltak — riasztották el az itthon is állandóan botozott cigányokat. Ezt még fokozhatták azon rendelkezések, hogy mikor békés években a katonák egy részét hazabocsátották szabadságra, a cigányok nem, vagy csak igen szigorú feltételek közepette részesülhettek ezen kedvezményben. Bizonyára erre vezethető vissza az is, hogy a zenészeket kimutató rovatban mindössze 2 cigány szerepel, pedig a hadrend nagy számú sípos, dobos és kürtös helyet kínált számukra. Azt már viszont a rosszakarat sem róhatta terhükre, hogy a 13. rovatban szereplő ipari pályákra mindössze 2 lépett. A céhbeli mesteremberek ellenállása mutatkozott itt meg. Ők utódjaikat a maguk családi köréből nevelték fel. Az egyetlen, név szerint ismert bodajki takácsinas is egy fehérvárcsurgói, feltehetően paraszttakács személyében akadt mesterére. Jóval többet ígérnek a 14. és 15. rovatban szereplő számok. Belőlük megtudjuk, hogy ezekben az években már 144 cigánylegény ment el parasztokhoz béresnek és 147 cigány hajadon talált helyre mint házicseléd, mai néven háztartási alkalmazott; bár ezekből a rovatokból nem tűnik ki, hogy ebben mennyi szerepe volt a vármegyének és mennyi a belátásnak. Utóbbira világít rá Székesfehérvár táblázatának azon része, mely felsorolja a városban szolgálókat: „Almásról a 16 éves Sárközi Éva 3 éve, Pátkáról a 17 éves Oláh Mária 5 éve és a 15 éves Cukor Éva 1 éve, Csákberényből a 17 éves Nyári Sára 3 éve, Sárosdról a 16 éves Kuti Erzsébet meg nem adott idő óta a maguk jószántából (véro sponte) és csak egyedül, Pátkáról a 18 éves Danyi Éva a vármegye rendeletéből (ad serviendum adacta)". Feltételezhető, hogy a gondozásba vett és kiskoruktól rendes parasztcsaládnál nevelkedett cigánygyermekek közül kerültek ki e rovat szereplői. A rendszeres étkezést és munkálkodást megszokottak felserdülésük után sem kívánkoztak vissza szüleik henye, de fagyoskodó és koplaló életmódjába. Ez magyarázná meg nemcsak a városi és falusi polgári házaknál cselédeskedő cigányleányok nagy számát, de azt is, hogy a telki birtokkal biró cigány a fiát parasztgazdához adta béresnek. Ez volt ugyanis az egyetlen útja mindazon ismeretek megszerzésének, melyek majdan képessé tették, hogy az egykor rámaradó birtokon eredményesen gazdálkodhasson. A 16. és 17. rovatban az összeírónak arra kellett válaszolni, hogy a megnevezett cigány a falubeliek házainak sorában lakik, vagy azokon kívül valami faluvégi kunyhóban vagy netalán sátorban. Fejér vármegyében 205 ház került az első rovatba és egy sem a következőbe. A következő